Hogyan érjek meg arra, hogy el tudjam engedni bölcsibe/oviba?

Sokszor tanácsolják, hogy meg kell érni az anyának is arra, hogy el tudja engedni a gyermekét bölcsődébe, óvodába.

De hogyan? Mit tudsz tenni ennek érdekében?

Első körben magadban nézd meg, hogy mi okozza az ellenérzést.

  • maga az elválás, hogy most kicsit eltávolodtok egymástól (fizikailag)
  • aggódás
  • rossz saját élmények, emlékek
  • más

Ha az elválás okozza a rossz érzéseidet, akkor azt javaslom, gondold végig, hogy mennyi muníciót kapott tőled a gyereked, amivel most tesz egy lépést a világ felé. Egyre ügyesebb, okosabb, önállóbb, és ezt büszkén nézheted, hiszen a batyujában azokkal a dolgokkal indul, amiket tőled kapott. Emellett továbbra is te maradsz neki a legfontosabb, és ő neked. A kapcsolatotok e tekintetben nem változik.

Már elég nagy, máshonnan is be tud fogadni kapcsolatokat, hatásokat, ezek is alakítani fogják őt, miközben te tovább egyengeted az útját. Meg lesz a maga kis élete a bölcsiben, oviban, amit megoszt majd veled, a te véleményed, támogatásod lesz továbbra is még jó darabig a legfontosabb. Büszkén figyelheted, ahogy nyílik, ha a támogatásoddal készen áll erre, akkor szuper munkát végeztél.
Ez a fejlődés, ez történik éppen.

 

Ha aggódsz érte, az egy összetettebb kérdés, a bejegyzés keretében röviden annyit tudok írni, remélem, sikerül átadnom röviden a lényeget, hogy ha vannak konkrét dolgok, ami miatt aggódsz, azt járd körbe, beszéld meg az óvónőkkel, hogy megnyugodhass. Nagyon sok helyzettel találkoztak már, rengeteg megoldás van a tarsolyukban.

Ha általános az aggódásod és sokszor visszatér, akkor vegyél néhány nagy levegőt, lassan fújd ki, és kezdj el a gyerekedre és erre a helyzetre szeretettel és bizalommal (hogy minden jól fog sikerülni) nézni. Ha jönne az aggódás, küldj neki szeretetet a szívedből.

Gondolhatsz arra is, hogy eddig szeretettel nevelted, ő egy kedves gyerek, és szakemberek vigyáznak rá, a korosztálya számára érdekes tevékenységekkel várják minden nap, jó ott neki. Délután pedig megszeretgetitek egymást.

 

Ha saját negatív élményeid szorongatnak, akkor is meg tudod tenni, hogy a konkrétumoknak, ami neked a rossz élményt okozta, utánakérdezel, pl hogy mit tesznek az óvónők ilyen esetben. Ha megnyugtató választ kapsz, remélhetőleg megnyugszol.

Ha más a probléma okozója, akkor is nézd meg, milyen részleteknek tudsz úgy utánakérdezni, hogy számodra megnyugtató legyen.

Az is előfordulhat, hogy magadat érzed rossznak, amiért másra hagyod a gyermeked. Bűntudatot érzel, amiért “elhagyod”. Ennek az érzésnek az intenzitása nagy eltéréseket mutathat, néha alig észrevehető, de előfordul egészen kétségbeejtően erős bűntudat is.

Ezek az érzések tudattalanul irányítják a gondolatainkat, ritkán látunk rá a gyökerükre tudatosan, családi, társadalmi minták rögzülései, amik miatt szerepkonfliktusokat élünk meg.
Ezeket az érzéseket logikus érvekkel nem tudjuk elnyomni, vissza-vissza térnek. Úgy tudunk túl lenni rajtuk, ha ránézünk ezekre a mélyből mozgató motívumokra, és átírjuk ezeket.

 

A felsorolt problémát okozó lehetőségekre első körben magadban nézz rá, gondold át, melyek jelenthetnek gondot Nálad is, mennyire zavaróak, gyakoriak.
Előfordul, hogy az ilyen megakadásokat nem tudjuk önállóan kibogozni, vagy túl lépni rajtuk, szükség lehet külső segítségre, aki kívülről látja a problémát.

Ha úgy érzed, szükséged lenne rá, nyugodtan keress meg, szívesen segítek. Elérhetőségeimet ide kattintva találod.

Vagy csatlakozz a hamarosan induló online Beszoktatás tréningemhez, ahol ehhez is adok segítséget.

Ha magadban rendbe teszed a bölcsibe/oviba lépéssel kapcsolatos rossz érzéseket, megtalálod a kényelmes szerepedet ebben az időszakban is, akkor sokkal nagyobb biztonságot tudsz nyújtani a gyermekednek, ebben a számára kihívásokkal teli időszakban.

Hányfelől eredhetnek a beszoktatással kapcsolatos aggályaink?

A beszoktatást is ezer féleképpen közelítjük meg, a legkülönfélébb módon vegyített aggódással és félelmekkel. Mostanában sokatokkal beszélgetek erről.

Nézzük meg a beszoktatással kapcsolatos félelmeinket alaposabban!

Ha jobban a mélyére ásunk, akkor ezek (is) ezer szálon kötődnek a saját belső világunkhoz.

  • Hogy nekem milyen volt ovisként,
  • hogyan éltem meg az anyukámmal való viszonyom,
  • vagy mondjuk a közösséggel,
  • milyen élményeim vannak az új dolgokba kezdéssel,
  • az ismeretlennel,
  • vagy milyen tapasztalataim vannak az elválással kapcsolatban…

A régi élmények lenyomatot hagytak bennem és ezek alapján vetítem előre azt, amitől tartok. Hatnak rám.

Nap mint nap tapasztalom, mennyire tudnak korlátozni!

Ezekkel is dolgozom és azt rendszeresen átélem, mennyire felszabadító, mikor jobban szemügyre vesszük, miért is működünk így, és rádöbbenünk az okokra.

Már a felismerések is megkönnyebbítőek, és aztán fokozatosan, mindig amennyire képesek vagyunk, kicsi, vagy nagy lépésekben letesszük ezeket a béklyókat. És tiszta lappal indulunk a jövő felé.

Csodálatos folyamat és mennyit megtudunk közben a saját működésünkről, ami szintén szabadságot ad!

Szeretnél te is megszabadulni a múltbéli események visszahúzó erejétől és végre ezektől függetlenül élni, vagy meghozni a döntéseidet?

Jó hírem van: van megoldás!

Gyere el hozzám konzultációra, ahol csak rád figyelek, felfejtjük, mi áll az aggódásod hátterében és akciótervet készítünk, merre indulj, hogy felszabadulhass a nyomása alól.

Jelentkezz most, írj üzenetet, mert fogyóban vannak az időpontjaim és hamarosan itt a nyári szünet, amikor jóval kevesebb időpontot tudok majd kiadni.

A beszoktatás során szerezett tapasztalatok hosszú távú következményei

Rövidtávon leginkább attól szoktunk tartani, milyen heves érzelmekkel, mekkora nehézségekkel, mennyi idő alatt zajlik a beszoktatás és összességében hogyan éljük meg, a gyerekünk és mi is. Viszont van ennek – ha távolabbról nézzük – egy hosszabb távú hatása is.

Az első benyomások meghatározóak. Ez bármivel így van. Amikor először csinálunk, tapasztalunk valamit az életünkben, azt elraktározzuk, és később ez szolgál mintául a többi hasonló helyzetben. Természetesen lehet ezeket felülírni későbbi másmilyen tapasztalatokkal, de az első benyomás akkor is nagy hatással lesz az adott dologgal való kapcsolatunkra.

Először közösségben

Amikor egy kisgyerek először kerül közösségbe, az első benyomásokat ugyanígy elraktározza. Ez sok összetevőből áll.

  • Hogyan beszélnek erről neki a szülei, milyen érzéseket sugároznak neki ezzel kapcsolatban,
  • hogy fogadják őt ott,
  • milyen élmények érik,
  • hogyan boldogul a felbukkanó érzéseivel, kap-e ebben segítséget,
  • hogyan sikerül beilleszkedni,
  • milyennek éli meg a közösségben levést.

Régebbi tapasztalatok

De sok régebbi tapasztalati mintát fel is tud használni segítségül, hiszen jó eséllyel volt már ő közösségben, ahol bizonyos tekintetben hasonló élményeket szerzett. Ezekre érdemes hivatkozni a felkészítés során.

Beszélgethettek, hogy játszótéren, gyerekfoglalkozásokon mik a közösségi szabályok, hogyan játszunk együtt.
Milyen, amikor más felnőtt vigyáz rá – ha volt már ilyen.
Ezek mellett bármilyen hasonlóságot kiemelhetünk, amik a bölcsiben, oviban ismerősek lehetnek majd, ezzel is csökkentjük az új helyzet ijesztő ismeretlenségét.

Milyen momentumok válhatnak mintává a bölcsikezdés, ovikezdés során?

A szervezett közösséggel kapcsolatosan felsorolok néhány gyakran meghatározó élményt, amik hatással lehetnek arra, hogyan viselkedik később hasonló helyzetekben. Akár magadon is felfedezheted ezeket a gyerekkori élményeid tükrében.

  • A készülődés hangulata:
    • Előre izgulunk és féltjük,
    • vagy izgatott várakozás?
  • A változáshoz, újdonságokhoz való viszony:
    • Félelmetes,
    • vagy bizakodással készülünk
    • esetleg kimondott izgatottsággal várjuk és szeretjük előre.
  • Az első napok:
    • Mennyi bizalmat kap, hogy menni fog neki?
    • Kisgyermeknevelők, óvónők hogyan fogadják?
    • A társai hogyan fogadják? – ez a kisebbeknél kevésbé hangsúlyos
  • Saját magához való viszony:
    • meg tudok-e felelni
    • elfogadnak-e, befogadnak-e
  • Emberek között létezni:
    • Hogyan viseli a nyüzsgést? – ez habitus függő is
    • Hogyan sikerül a társaival kapcsolatokat építeni?
    • Milyen pozícióba kerül a közösségben?
  • Szabályok között létezni:
    • Korlátnak éli meg,
    • vagy kényelmesen tud köztük mozogni?

Ezeket a szempontokat is végiggondolhatjuk a felkészülés során, a beszokás rövidtávú, és a távoli jövőbe is kigyűrűző hatásaira gondolva.

Megvizsgálhatjuk, mi magunk hogyan is állunk ezekkel a kérdésekkel és mit közvetítünk a gyerekünknek.

A beszoktatásra felkészüléshez kaphatsz most tőlem átfogó segítséget. Tarts velem, kattints ide a részletekért!

Fotó: pixabay