Segítség! Jön a hiszti!

Te is egyre többször nézel szembe tehetetlenül gyermeked erősödő akaratával? Vagy éppen próbálkozol mindenfélével, de mintha nálatok semmi sem válna be? Bármit teszel, mindenképp kitör a hiszti? (Mindenképp hozzá szeretném tenni, hogy nem szeretem ezt a szót használni, de a magyar nyelvben így egyértelmű. Szívesebben hívom például kiborulásnak, mert ennek nincs negatív felhangja. Emellett pedig a jelenséget is pontosabban leírja.)

Egyes gyerekeknél már egy-másfél éves koruk körül kezdenek előbukkanni a határozott elképzelések, míg másoknál ez két éves kor körül, derült égből villámcsapásként ér minket.

A “hiszti”, az ellenkezés, hogy nem hallgat rád, teljesen normális ebben az életkorban, sőt, fontos fejlődési állomás. Az is érthető, hogy te hirtelen nem tudsz vele mit kezdeni.
Bele fogtok jönni mindketten. Ő a hisztibe mégjobban, te pedig a kezelésébe. 😀

Ami fontos: a határok.

Ha valami már számodra nem mehet tovább, nem hagyod, vagy veszélyes, azt állítsd le. Ha a gyermeked ilyenkor nem hagyja abba, számára is egyértelműen húzd meg a határokat. Vedd ki a kezéből, vedd el onnan a gyereket, stb. Ha hisztizni kezd is, nyugodtan, határozottan, és egyértelműen vess véget ezeknek a dolgoknak. Így hosszútávon megszilárdulnak a szabályok, egyre könnyebb betartani ezeket. Másfelől az egyértemű határok, amikre számítani lehet, a gyermekeink biztonságérzetét is erősítik. Segítségükkel egyre jobban eligazodnak a világban.

A hegyibeszéd nem működik!

Magyarázatból minél rövidebbeket és számára is érthetőeket érdemes mondanod. Amikor épp őrjöng, akkor nem gondolkodik egy ekkora gyerek, nem lehet ész érvekkel meggyőzni, pl így nem viselkedünk, mondd el szépen, mi a baj, stb.

Óriási feszültség dúl ilyenkor a gyermekedben, mert nagy az akarata, ami akadályba ütközik, ez robban ki egy-egy kiborulás formájában. Ki kell eresztenie valahogy, kiabálva, sírva, toporzékolva… Amikor már csillapodnak, a legtöbb gyerek szívesen bújik.

A határozottság

Hisztibe bele fogtok futni, mostanában valószínűleg elég gyakran. Nem érdemes ettől tartanod, és emiatt több mindent megengedned, vagy tartanod mások rosszallásától, mert ez teljesen normális. Ha nem inogsz meg, hanem határozott maradsz, akkor esélyes, hogy hamarabb túl lesztek rajta, mert szilárd, biztos határokat, kereteket kap a gyermeked a legfontosabb dolgokban.

Ezért fontos, hogy értsd, ez normális, és lásd, mekkora feszültségek zajlanak ilyenkor a gyerekedben. Ő ezeket nem tudja még máshogy megoldani, csak ilyen módon kiengedni. Kedvesen, megértően és mégis stabilan érdemes ilyenkor a gyermeked mellett állnod, hogy idővel megtanulhassa kezelni az érzelmeit.

Maradj vele, légy elérhető számára!

Ha hagyja, megölelheted, de ha nem, légy nyitott, hogyha igénye lesz rá, mehessen ölelni.

Érdemes már ilyen kicsi korban segíteni megfogalmazni az érzéseit, mert ez hosszútávon óriási segítség a kommunikációban (is), rövidtávon pedig érezteti a gyermekeddel, hogy valóban rá figyelve, empatikusan vele vagy. Gyakran már ez megoldja, vagy sokat enyhít a kitöréseken, hogy érzi a megértést.

Ha valami miatt mégis úgy érzed, nem megy a hiszti, a kiborulások kezelése, vagy bizonytalan vagy, szívesen segítek megtalálni, milyen módszerek működhetnek nálatok, hogyan kezelhetitek a kicsid kitörő indulatait.

Ha pedig szívesen beszélgetnél nap mint nap hasonló helyzeteket átélő anyukákkal egy támogató közegben, várunk szeretettel a csoportunkba!
Gyere és beszélgessünk a kisgyerekes mindennapjainkról!