Segítség! Jön a hiszti!

Te is egyre többször nézel szembe tehetetlenül gyermeked egyre erősödő akaratával? Vagy éppen próbálkozol mindenfélével, de mintha nálatok semmi sem válna be?

Egyes gyerekeknek már egy-másfél éves koruk körül kezdenek előbukkanni a határozott elképzeléseik, míg másoknál ez két éves kor körül, derült égből villámcsapásként ér minket.

A “hiszti”, az ellenkezés, hogy nem hallgat rád, teljesen normális ebben az életkorban, sőt, fontos fejlődési állomás. Az is érthető, hogy te hirtelen nem tudsz vele mit kezdeni.
Bele fogtok jönni mindketten. Ő a hisztibe mégjobban, te pedig a kezelésébe. 😀

Ami fontos: a határok.

Ha valami már számodra nem mehet tovább, nem hagyod, vagy veszélyes, azt állítsd le, és ha nem hagyja abba, vedd ki a kezéből, vedd el onnan a gyereket, stb. Nyugodtan, határozottan, és egyértelműen vess véget ezeknek a dolgoknak.

A hegyibeszéd nem működik!

Magyarázatból minél rövidebbeket és számára is érthetőeket mondj. Amikor épp őrjöng, akkor nem gondolkodik egy ekkora gyerek, nem lehet ész érvekkel meggyőzni, pl így nem viselkedünk, mondd el szépen, mi a baj, stb.

Óriási feszültség dúl ilyenkor a gyermekedben, mert nagy az akarata, ami akadályba ütközik, ez robban ki egy-egy kiborulás formájában, ki kell eresztenie valahogy, kiabálva, sírva, toporzékolva… Amikor már csillapodnak, a legtöbb gyerek szívesen bújik.

Hisztibe bele fogtok futni, mostanában valószínűleg elég gyakran, nem érdemes ettől tartanod, és emiatt több mindent megengedned, vagy tartanod mások rosszallásától, mert ez teljesen normális. Ha nem inogsz meg, hanem határozott maradsz, akkor esélyes, hogy hamarabb túl lesztek rajta, mert szilárd, biztos határokat, kereteket kap a gyermeked.

A határozottság viszont jó, ha kedves, megértő.

Ezért fontos, hogy értsd, ez normális, és lásd, mekkora feszültségek zajlanak ilyenkor a gyerekedben. Ő ezeket nem tudja még máshogy megoldani, csak ilyen módon kiengedni.

Maradj vele, légy elérhető számára!

Ha hagyja, megölelheted, de ha nem, légy nyitott, hogy ha igénye lesz rá, mehessen ölelni.

Érdemes már ilyen kicsi korban segíteni megfogalmazni az érzéseit, mert ez hosszútávon óriási segítség a kommunikációban (is), rövidtávon pedig érezteti a gyermekeddel, hogy valóban rá figyelve, empatikusan vele vagy. Gyakran már ez megoldja, vagy sokat enyhít a kitöréseken, hogy érzi a megértést.