Önazonosság anyaként?

Láttam egy bandát, azt mondták, azért nagy szó nekik, amit elértek, mert végig csak magukat adták. Nagyon sajátosak és az emberek odavannak értük! (Lejjebb megnézheted az egyik videójukat.)
Szerintem így érdemes bármit is csinálni. Önazonosan.

Mit is jelent az önazonosság?

Nem illúzióknak igyekezni megfelelni, önmarcangolni, mást erőltetni magunkra, hanem megtalálni akár a vacak napjainkban is önmagunkat, önmagunkhoz végig hűnek lenni.

Felvállalni magunkat, az érzelmeinket, a nehézségeinket, tudatosítani és szembenézni velük. Ez nem gyengeség, mindenkinek vannak ilyenek az életében. Én éppen errősségnek tartom, ami által előreléphetünk. Mert megmutatja a saját irányunk!

Ha így csináljuk, abbahagyhatjuk a sunnyogást, a félelmet, hogy lebukunk, és azt az energiát, amit arra fordítottunk, hogy mindenhol próbáljuk egy nem is létezően tökéletes arcunkat mutatni, most bármire használhatjuk. Felszabadulhatunk, élvezhetjük, amit épp csinálunk, vagy dönthetünk amellett, hogy bizonyos dolgokban fejlődni szeretnénk…

Önazonosság anyaként?

Szerintem nagyon ilyen terep az anyaság is. Néha igazán nehéznek érezzük a gyereknevelést, vagy a mindennapokat a gyerekekkel, de ez is a része az életünknek, ez is a részünk. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, szembenézünk ezekkel a nehézségekkel, és a saját megoldásainkat keressük, akkor megtalálhatjuk a magunk egyensúlyát.

Másé egyszerűen nem lesz érvényes ránk, bármennyire bevált neki. A módszereit kipróbálhatjuk és magunkra igazíthatjuk, ez segíthet, de nem érdemes folyton a mássá válással próbálkozni.

Jöhet egy nyúzott, fáradt, hisztis, kiborulós, vagy “semmi sem sikerül” nap – mindenkinél van ilyen – ha megfigyeljük magunkat igazán őszintén, akkor észrevesszük, minket mi mozgat, mi fontos nekünk, mi borít ki és mi okoz örömet. Ha ezt egyre inkább felvállaljuk, akkor az életünket egyre nyugodtabban tudjuk úgy irányítani, hogy összességében jól érezzük magunkat.

Ezért is szeretem az egyéni konzultációkat, mert ott mindenkinek a saját erőforrásaira építünk az ő saját habitusának megfelelő megoldásokat keresünk, amit meg is tud kényelmesen valósítani, igazán az övé! Vagy a csoportos önismereti gyakorlatokat, akár online, ahol egymást támogatva mindenki a saját útját keresi. Pozitív visszajelzésekkel, megértéssel, figyelemmel körülvéve, támogató közegben ez sokkal könnyebb!

Mert jók vagyunk, ahogy vagyunk, csomó kincsünk van, ezekből keressünk, ezekre építsünk!
Ez hiteles tanulság a gyerekeinknek is,
akik tőlünk lesik el, hogyan értékeljük, vagy ítéljük meg magunkat, hogyan viselkedünk a legkülönbözőbb helyzetekben, hogyan kezeljük a kihívásokat, stb.

Az önazonos, különös banda, akikről az elején írtam:

Nézz bele a videóba!
Mit mutat ez neked?
Mit juttat eszedbe ez neked önmagadról?

Szeretettel,
Anita

A saját tempómban

Az elmúlt héten nagyon elfáradtam, ezért tegnap este fektetés után elmentem úszni, ahol érdekes tapasztalatot szereztem.

Úgy indultam, hogy most nem fogom hajtani magam, csak úszom, ahogy jól esik, a saját tempómban, mert elsősorban kikapcsolódni mentem. Tényleg élveztem, megtaláltam a nekem kellemes ritmust, és mindenféle szándék nélkül számoltam a hosszokat.

Képzeljétek, azonos idő alatt 200 méterrel többet úsztam, mint amikor hajtom, bíztatom magam! … és feltöltődve, jókedvűen, energiától kicsattanva másztam ki a medencéből!

Mi lehet ennek az oka?

Úgy éreztem, folyamatosan gyorsulok.

Nem erőltettem magam, ezért nem fáradtam túl és nem lassultam, nem kellett pihennem sem, viszont ahogy belemelegedtem, gyorsulhatott a tempó. Magától.

Mit hozhat ez a tapasztalat az élet más területein? 🙂

fotó: pixabay