Az érzelmek megnevezése – hasznos nevelési eszköz

Az érzelmek megnevezése, mint módszer, rengeteg nevelési helyzetben segíthet, hosszútávon pedig nagy hasznára válik gyermekünknek.

Segít nekünk, hogy tudjunk mit kezdeni azokkal a helyzetekkel, mikor gyermekünk nehéz érzéseket él meg, kiborul, ellenkezik, szomorkodik, fél.

Segít a gyereknek, hogy érezze, tudjuk, min megy keresztül, és mellette vagyunk. Emellett lassan megtanulja, mik ezek az érzelmek, felismeri és megkülönbözteti őket, érti, mi zajlik benne, és ezt hogyan tudja kezelni. Kommunikálni is tudja később a megtanult fogalmak által, mi zajlik benne.
Ráadásul a pozitív érzéseink kifejezésével sokkal színesebben, építőbben tudunk értékelni, dicsérni is.

Érdemes a gyerekeknek már egészen kicsi korban segíteni megfogalmazni az érzéseiket, akár már baba kortól is mondhatjuk nekik, mert ez hosszútávon óriási segítség a kommunikációban (is). Rövidtávon pedig érezteti velük, hogy valóban rájuk figyelve, empatikusan velük vagyunk. Gyakran már ez megoldja, vagy sokat enyhít a kitöréseken, hogy érzik a megértést.

Hogyan csináljuk?

Amikor történik valami, amitől dühös, szomorú, csalódott, féltékeny, stb. lesz, akkor leguggolsz mellé, hogy egy magasságban legyen a fejetek, és mondod neki, hogy
“Látom, most nagyon dühös lettél, mert elvettem a…-t”
“Csalódott vagy, hogy ma nem megyünk ….”
“Látom, csalódott vagy, amiért nem sikerül felhúzni a zoknit egyedül.”
(De egyre ügyesebb vagy, sokat gyakorlod, sikerülni fog. Szólj, ha segítsek. Nagyobbaknak: Amikor én voltam 2-3-4 (mint a gyerek) éves, nekem sem ment, aztán képzeld, olyan sokszor megpróbáltam, hogy egyszercsak sikerült…)

Utána mondhatunk, kortól, és befogadóképességtől függően mást is, de már az érzelmei megértése és elismerése megnyugtatólag hat. (A tomboló gyereknek max egy-két szavas magyarázatot érdemes adni, mert nem enged be többet, hiába beszélünk.)

Ez nem instant megoldás, nem fogja ettől abbahagyni a hisztit, vagy azonnal megnyugodni, de hosszútávon nagy hasznára válik, ha tisztában van az érzelmeivel.

Ez a módszer olyan, mintha a hisztiző vagy nehéz érzelmekkel küzdő gyerekkel nem szembeállnánk, és azt mondogatnánk neki, hogy viselkedjen máshogy, hanem mellé állunk, megfogjuk a kezét és kivezetjük a lelki nehézségeiből.

A most 7 éves kisfiammal nagyjából egy éves kora óta alkalmazom ezt a módszert. Csak elmondom az érzelmeit, az egyéb kérések és magyarázatok előtt egy-egy helyzetben. Kiboruláskor volt, hogy csak megöleltem (ha hagyta), és elmondtam, mit érez.

Múlt héten történt, hogy egyik délután folyamatosan piszkálta a húgát, aki emiatt megállás nélkül nyafogott. Megkérdeztem, mi a baj, miért csinálja.
Erre a 7 éves gyerek elgondolkodott, és azt monda
-Azért piszkálom, mert olyan feszült vagyok, nem tudom miért. ….. Lehet, hogy éhes vagyok, csak eddig nem is vettem észre? Kérek enni!
Evés után vígan játszottak. 🙂