Mi mindent takar az iskolaérettség?

Ez az írásom most azoknak szól akiknek iskolába megy, és azoknak akik még éppen nem megy iskolába a gyerekük – talán kicsit csalódottak is emiatt.
Az iskolába lépéshez és az első iskolai időszakkal való megküzdéshez szükséges készségekről és képességekről fogok most írni.

Iskolakezdéskor nem a gyerekünk okossága az egyedüli fontos szempont.

Sőt! A gyerekek többsége bőven elég okos az iskolába lépéshez, de gyakran egyéb területeken jobb nekik még egy kicsit fejlődni.

Gyakran azért vagyunk csalódottak, amikor nem engedik a nagy óvodásunkat iskolába, mert úgy érezzük, hogy nem találták elég okosnak a gyerekünket. Pedig érdemes átgondolni, mi minden szükséges még az iskolai sikerekhez, a zökkenőmentes induláshoz és folytatáshoz.

Nézzük meg mi is az újdonság az iskolában!

Nem az, hogy sokat kell tanulni ugyanis első évben még annyira nem is feltétlen kell sokat tanulni. Ráadásul ha megnézzük az előző 6 évüket, hihetetlenül sok mindent tanultak a gyerekek maguktól is, mint a szivacs. Szóval nem a tanulás a kihívás! Az megy! Az a gyerekek léte önmagában is.

Mi nehéz?

• Alkalmazkodni a szabályokhoz,
• háttérbe szorítani a pillanatnyi szükségleteket,
• teljesen verbális közegben működni,
• késleltetni a vágyakat és késztetéseket,
• együttműködni,
• alkalmazkodni,
• a szabályokat magunkra is alkalmazni,
• megtanulni bánni az idővel és beosztani,
• időben is alkalmazkodni a többiekhez, együtt haladni,
• a viselkedésüket szabályozni,
• tudatosan figyelni,
• szóban, gyakran szabályok közé szorítva kifejezni saját magukat,
• bátran kommunikálni felnőttekkel,
• sok feladatot elvégezni egymás után egy helyben ülve adott esetben kudarcokkal tarkítva másokhoz hasonlítva magukat.

Új korszak, óriási változás az iskolakezdés

Ez a kis elsősöknek óriási változás, ami nagy nyomást, feszültséget okozhat. Ha még nincsenek meg azok a belső erőik, amik segítségével ezekkel jól meg tudnak küzdeni, akkor különösen nehézzé válik számukra ez az időszak. Nem azért mert buták, hanem egyszerűen azért, mert ez a típusú alkalmazkodás nagyon nehéz lehet még nekik.

Ezért érdemes ezzel a szemmel ránézni az óvodában maradó vagy elsőre készülő gyereketekre.

És ha oviban marad, akkor ajándéknak tekinteni ezt az egy évet, amikor még érhet, hogy szociálisan, a feladatok kezelésében és kudarctűrésben is nőjön még ehhez a kihíváshoz.

Ha pedig elsőbe megy ez a még egyébként kicsi gyerek, akkor érdemes ilyen szemmel támogatni és nem az agyukat tréningezni az iskolai létre, hanem sokkal inkább a lelküket és az önbizalmunkat megerősíteni és ott lenni mellettük, megértően, támogatón, amikor ez a fontos időszak beköszönt az életükbe.