Bejegyzés

Önazonosság anyaként?

Láttam egy bandát, azt mondták, azért nagy szó nekik, amit elértek, mert végig csak magukat adták. Nagyon sajátosak és az emberek odavannak értük! (Lejjebb megnézheted az egyik videójukat.)
Szerintem így érdemes bármit is csinálni. Önazonosan.

Mit is jelent az önazonosság?

Nem illúzióknak igyekezni megfelelni, önmarcangolni, mást erőltetni magunkra, hanem megtalálni akár a vacak napjainkban is önmagunkat, önmagunkhoz végig hűnek lenni.

Felvállalni magunkat, az érzelmeinket, a nehézségeinket, tudatosítani és szembenézni velük. Ez nem gyengeség, mindenkinek vannak ilyenek az életében. Én éppen errősségnek tartom, ami által előreléphetünk. Mert megmutatja a saját irányunk!

Ha így csináljuk, abbahagyhatjuk a sunnyogást, a félelmet, hogy lebukunk, és azt az energiát, amit arra fordítottunk, hogy mindenhol próbáljuk egy nem is létezően tökéletes arcunkat mutatni, most bármire használhatjuk. Felszabadulhatunk, élvezhetjük, amit épp csinálunk, vagy dönthetünk amellett, hogy bizonyos dolgokban fejlődni szeretnénk…

Önazonosság anyaként?

Szerintem nagyon ilyen terep az anyaság is. Néha igazán nehéznek érezzük a gyereknevelést, vagy a mindennapokat a gyerekekkel, de ez is a része az életünknek, ez is a részünk. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, szembenézünk ezekkel a nehézségekkel, és a saját megoldásainkat keressük, akkor megtalálhatjuk a magunk egyensúlyát.

Másé egyszerűen nem lesz érvényes ránk, bármennyire bevált neki. A módszereit kipróbálhatjuk és magunkra igazíthatjuk, ez segíthet, de nem érdemes folyton a mássá válással próbálkozni.

Jöhet egy nyúzott, fáradt, hisztis, kiborulós, vagy “semmi sem sikerül” nap – mindenkinél van ilyen – ha megfigyeljük magunkat igazán őszintén, akkor észrevesszük, minket mi mozgat, mi fontos nekünk, mi borít ki és mi okoz örömet. Ha ezt egyre inkább felvállaljuk, akkor az életünket egyre nyugodtabban tudjuk úgy irányítani, hogy összességében jól érezzük magunkat.

Ezért is szeretem az egyéni konzultációkat, mert ott mindenkinek a saját erőforrásaira építünk az ő saját habitusának megfelelő megoldásokat keresünk, amit meg is tud kényelmesen valósítani, igazán az övé! Vagy a csoportos önismereti gyakorlatokat, akár online, ahol egymást támogatva mindenki a saját útját keresi. Pozitív visszajelzésekkel, megértéssel, figyelemmel körülvéve, támogató közegben ez sokkal könnyebb!

Mert jók vagyunk, ahogy vagyunk, csomó kincsünk van, ezekből keressünk, ezekre építsünk!
Ez hiteles tanulság a gyerekeinknek is,
akik tőlünk lesik el, hogyan értékeljük, vagy ítéljük meg magunkat, hogyan viselkedünk a legkülönbözőbb helyzetekben, hogyan kezeljük a kihívásokat, stb.

Az önazonos, különös banda, akikről az elején írtam:

Nézz bele a videóba!
Mit mutat ez neked?
Mit juttat eszedbe ez neked önmagadról?

Szeretettel,
Anita

Eltávolodás a gyermektelen barátnőktől

Tegnap volt egy nagyon kedves és tanulságos beszélgetésem egy gyermektelen huszonéves fiatal hölggyel.

Elmondta, hogy van egy barátnője, akinek kisgyerekei vannak, és rendszeresen szoktak találkozni. A legutóbbi találkozásukkor a gyerekek a földön hasalva játszottak és ő nem értette miért nem szóltak rájuk a szüleik, miért nem a széken ülve játszanak.

Én ugye, elég sok kisgyereket láttam testközelből már az elmúlt években, ezért őszintén szólva kicsit meghökkentem a kérdésén, de ezek szerint ő nem nagyon volt még kisgyerekek között.

Nem ebben a közegben él.

Ezért inkább visszakérdeztem, mi zavarta őt ebben, hogy a gyerekek a földön játszottak.

Kiderült, őt az aggasztotta, hogy esetleg felfáznak és kicsit zavarta, hogy ez a furcsaság, hogy ők a földön játszanak, fel sem tűnt a szüleiknek.

De nem merte megkérdezni a szülőket, nehogy megbántsa őket, mert nagyon sértődékenynek tapasztalja a fiatal anyukákat, ezért inkább tőlem kérdezte ezt meg, mert tudta, a kisgyerekek fejlődésével nevelésével foglalkozom, és éppen anyukákat támogatok ezen a területen.

Elmondtam neki, hogy nagyon örülök, hogy feltette ezt a kérdést, mert úgy látom, a gyerekesek és a gyerektelenek közötti gyakori konfliktusok fő oka az ismeretek hiánya. Az anyákat sokszor bántja, hogy eltávolodnak a gyermektelen barátnők.

Azért nem tűnt fel ez a szülőknek, mert a gyerekek egész nap ezt csinálják. 🙂 Ez a normális, nekik nagyobb térre és másfajta mozgásra van szükségük, nem tudnak egy széken megülni egész nap.

Őszintén meglepődött, hogy ez teljesen természetes.
Így, hogy teljesen nyitottan és egy kérdéssel tudtam felé fordulni, megláthattam, hogy a kérdésében, csodálkozásában semmiféle bántó szándék nincs. Egész egyszerűen nem érti, ami történik, nem volt még ilyen helyzetben és nincsen tapasztalata.

Mindeközben azt is tökéletesen el tudom képzelni, hogy ezt egy kisgyerekes anyuka sértésnek veszi.

Az ő következő kérdése is ez volt, hogy miért és hogyan bírunk megsértődni egy egy ilyen teljesen ártatlan kérdésen. Őszintén szeretné ezt megérteni, mert úgy érzi, a barátnőjével eltávolodnak emiatt. Ő pedig már nem is tudja, hogy mit kérdezhet meg, mert nem akarja megbántani.

Elmeséltem neki, mennyi elvárás vesz minket körül, mennyi ítéletet kapunk, plusz a tökéletességre való törekvésünk miatt mennyire bizonytalanok tudunk lenni. Sok ilyen tapasztalat után már akár egy egyszerűen értetlen kérdést is támadásnak érzékelünk, éppen a bizonytalanságunk miatt.

Ezen is őszintén csodálkozott. Azt mondta, ő csodálja barátnőjét, látja hogy imádják a gyerekei, és példaértékű harmonikus családnak látja őket. Ez nyilvánvalóan az anyuka, a barátnője érdeme.
Nem is sejtette, hogy esetleg bizonytalan lehet.

Megkönnyebbült.

Így már érti a barátnője egy sor régebbi reakcióját és legközelebb fog mesélni neki erről a beszélgetésünkről. Elmondja neki, mennyire csodája őt anyaként, és hogy a kérdései mögött valódi érdeklődés van, neki a gyerekezésben tényleg minden újdonság, sok mindent nem ért.

Igazán megörült ennek az újfajta rálátásának, és a beszélgetés végén már ragyogott hogy ezzel a tudással, és így, hogy erről már nyíltan beszélhet a barátnőjével, újra közelebb kerülhetnek egymáshoz, ami biztosan mindkettőjük számára sokat fog jelenteni. Nem érzik majd értetlen, kritikus, mindent jobban tudó gyerektelen barátnőnek, már tudja, hogyan kérdezzem, kezdeményezzen beszélgetést.

Utána elméláztam, hogy a kisgyerekes barátnőnek mennyire sokat adhat az, hogy ennyire törődik vele a régi, még gyermektelen barátnője, és így sokkal nagyobb az esély, hogy nem fog megszakadni idővel ez a régi-régi kapcsolat.

Mennyi félreértést és konfliktust okozhat az, ha feltételezzük és ténynek vesszük, ahelyett, hogy megkérdeznénk a másik valódi szándékait!

Te hogyan reagálsz, ha valaki fura/beszólásgyanús dolgokat kérdez?

 

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg a barátaiddal, ismerőseiddel is, beszélgessetek egy jót róla!

Örülök, hogy velem tartottál néhány gondolat erejéig!
Szeretettel ajánlom Neked a többi blogbejegyzésemet is! Térj be máskor is, sok érdekes gondolattal, gyereknevelési ötlettel, észrevétellel, és elgondolkodtató, szórakoztató írással várlak!

Kattints ide és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az újdonságokról és eseményekről!

Szeretettel várlak a Tegyük könnyebbé az anyaságot című facebook csoportomban, ahol támogató és biztonságos légkörben, ítélkezés nélkül beszélgetünk ilyen és hasonló kérdésekről, illetve bármiről, ami a mindennapjainkban felmerül. Az anyaságról – tabuk nélkül.

Az írásaimban érintett témákkal kapcsolatos kihívásokkal szembesülsz az életedben? Örömmel segítek ha kérdéseid vannak, vagy támogatlak az elakadásaidból kivezető úton és a gyereknevelésben hiteles, ezáltal magabiztos önmagad megtalálásában.

Megosztanád velem a gondolataid? Szeretettel várom üzeneted!