Szobatisztaság: Hogyan érdemes bilire szoktatni?

Közeledik a jó idő, lassan itt a remek lehetőség a szobatisztulási próbálkozásokra. Hogyan érdemes csinálnunk, hogy sikerrel járjuk idegeskedés és traumák nélkül?
 
Az előző bejegyzésemben a szobatisztaság fogalmát tisztáztam, és felsoroltam azokat az élettani és pszichés érési kritériumokat, amelyek szükségesek a valós szobatisztaság felé induláshoz.

Előkészítő apróságok:

  • Már egészen pici kortól elkezdhetjük megnevezni a pelenka tartalmát. Legyen természetes neki, később is tudja, miről beszélünk, amikor kérjük majd, hogy hova ürítsen.
  • Amikor látjuk, hogy éppen pisil, vagy kakil, mondjuk neki, ezt is nevezzük nevén. Kösse össze magában, hogy ez az az érzés, és legyenek rá szavak.
  • Sok gyerek jelzi, hogy tele a pelenka és zavarja, ez jó jele, hogy kezd tudatosodni, és lesz motivációja megszabadulni a pelenkától. 🙂 Egyeseknél ez hullámokban jön: van olyan időszak, hogy nem bírja a tele pelenkát, van, hogy rá sem hederít.
  • Aztán eljön az is, amikor mondja, hogy ő most kakil.
    • Eleinte a pisire és a kakira is ugyanazt a szót használja sok gyerek, ezzel nincs semmi gond.
    • Eleinte utólag szólnak, de ez az első lépés, amikor észreveszi, mi történt.
  • Aztán előtte, vagy közben szól, érzi már az ingert, azonosítja, de még nem akaratlagos az irányítás.
    • Ilyenkor még sokszor ha előre szólnak is, az akkor van, mikor már azonnal jön, késleltetni nem tudnak.
  • Figyelheti a nagytesókat, kisbarátot bilizés, wc-zés alkalmával.
  • Mondhatjuk, hogy Anyának nincs pelusa, megy a wc-re pisilni.
  • Megismerkedhetünk a bilivel, mint tárggyal. Sok gyereket láttam már, aki először megrémült a bilitől, különösen, hogy érezte, valami elvárás kötődik hozzá, amit nem igazán értett. (Ráülhet ruhában is, nézegetheti, eleinte pusztán egy tárgyként, hozzá kötött elvárás nélkül, bevezetésként…)

Ezekből a jelekből folyamatában láthatjuk is, hogyan érik meg a gyerekünk a szobatisztaságra. Sok kisgyerek nem igazán érdeklődik a téma iránt, másokat annyira zavar a teli pelenka, hogy ők kezdeményezik a szobatisztaságot. Nagy eltérések vannak, és a tévhitek ellenére, ez a gyorsaság semmilyen összefüggésben nincs a gyermek szellemi képességeivel.

Amire ügyeljünk:

  • Semmiképp ne büntessünk. Ha sikertelenség, “baleset” van, az nem rossz viselkedés, hanem éretlenség, amiről nem tehet a gyerek!
  • Ne ültessük a gyereket a bilin, míg nem érett rá, nem érzi az ingert, nem tudja szabályozni az ürítést. Ez inkább későbbi blokkokhoz vezet, inkább hátráltatja a szobatisztaságot hosszútávon, lelki problémákat okozhat. (Pl. a testével, testi funkcióival való rossz kapcsolatot.)
  • A természetes, visszafogott elégedettségen felül nagyon örülni, dicsérgetni sem érdemes, ettől akár ráérezhet a gyermek, hogy a vegetatív funkcióival figyelmet szerezhet, manipulálhatja is a családot.
  • Ezek természetesen kialakuló dolgok, ne tulajdonítsunk nekik túl nagy jelentőséget, az a jó, ha a gyerek belülről jövően büszke magára, hogy van egy újabb dolog, amit ő irányít.

Hogyan csináljuk?

Ha úgy látjuk, hogy gyermekünk minden érési kritériumnak megfelel, megérti, mit várunk tőle, akkor az ő habitusához igazodva kezdeményezhetjük a tudatos bilibe ürítést. Egyes gyerekek, akik teljesen érettek már rá, a beszélgetés után azonnal, akár egyik napról a másikra minden alkalommal jeleznek, és sikerrel járnak, a pelenka azonnal akár szükségtelen (csak éjszakára kell.)

A többségél ez hosszabb folyamat. Ha már megértik a kérésünket, és érdeklődést is mutatnak, akkor időnként felajánlhatjuk a bilit, amikor már régebben pisilt, vagy tudjuk, hogy ilyenkor szokott kakilni. Ha már van egy sikerélmény, akkor érti, hogy mit szeretnénk, lehet ezt kérni tőle.

Sok gyerek, amikor érzi, hogy valami van a popsiján, kényelmesen elengedi a pisit, de ha csupasz a popsi, esetleg van már egy-két olyan tapasztalat, hogy lecsurgott a lába szárán, akkor hamarabb ráérez, mit tegyen ilyenkor. Ezért érdemes, amikor szép az idő, alulról csupaszon lennie a gyereknek. Elővenni a bilit, jól elérhető helyre tenni, elővenni a felmosórongyot, mert eleinte valószínűleg több tócsa is keletkezik erre-arra, és némi terelgetéssel türelmesen várni.

Nyáron, a melegben ideális körülmények vannak, a gyerekünk miatt sem kell aggódnunk, hogy megfázik csupasz popsival, vagy nedvesen, és a teraszon, vagy a kertben is kisebb probléma a takarítás.

Dicséretnél érdemes arra fókuszálni, hogy ő már milyen nagylány/nagyfiú, ezt is egyedül csinálja, vagy úgy, mint a nagyok, nem pedig a mi örömünkre. Kiemelhetjük, hogy milyen jó neki, ha így csinálja, nem kell pelenka.

Van olyan is, mikor egy kisgyerek kakilni nem szeret bilibe. Visszatartja, és pelenkát kér, azt valahogy biztonságosabbnak érzi. Érdemes tudni, hogy ez is szobatisztaság, hiszen visszatartja és szól. Aztán a pelenkába tudatosan kiereszti. Adjunk neki egy kis türelmet, hogy el tudja engedni a pelenka biztonságát, ki fogja nőni. A lényeg megtörtént ebben az esetben is, a helyszín majd változik.

Az éjszakai szobatisztaság valamivel később alakul ki.

Ez általában a gyakorlattal, a visszatartás képességének erősödésével magától kialakul. Mikor már rendszeresen száraz a pelenka reggel, akkor megbeszélhetjük a gyerekkel, hogy elhagyjuk éjszakára is.

Az éjszakai szobatisztaság elérését is lehet segíteni, ha problémák adódnak vele, vagy túl hosszúra nyúlik, ha olyan visszajelzéseket kapok, hogy van rá igény, erről is fogok írni.

Fotó: pixabay

Szobatisztaság: Mikor érdemes bilire szoktatni?

A bilire szoktatásról, a megfelelő korról és módszerekről sok tévhit kering. Sajnos ezek között  kifejezetten károsak is szerepelnek. Több “csupán” élettanilag és pszichológiailag megalapozatlan és stresszt okoz a család minden tagjának.

Elsőként érdemes belátni, hogy míg normál időben megtörténik a szobatisztaság, addig semmi jelentősége, hogy másfél vagy két és fél évesen sikerült elérni. A gyerekek nagyon különböző ütemben fejlődnek, felesleges az összehasonlítás. Mire iskolába mennek, ez már nem lesz kérdés, semmi jelentősége. Szerencsés, ha már most sincs neki különösen nagy, amikor aktuális.

Először is: mi a szobatisztaság?

Az, amikor a gyermek már maga kéri a bilit, vagy indul a wc-re, és kicsit vissza is tudja tartani, ha olyanok a körülmények, hogy várni kell.

Nem pedig az, mikor jó időpontban tesszük a gyerek alá a bilit és lényegében véletlenül abba megy. Ilyenkor egy olyan eseménynek örülünk látványosan, amit nem ő irányít, nem az ő teljesítménye, tőle független, hogy pont oda pottyant, így akár a kiszolgáltatottság érzését is növelhetjük. Hogy nincs ráhatása, hogy elégedettek legyünk vele. Vagy akár nem is érti az egészet.

Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy elkezdődhessen a valódi szobatisztaság?

  • képessé kell válnia megérezni az ingert, belátni a következményét
  • képessé kell válnia a záróizmok akaratlagos szabályozására (visszatartás, megfelelő helyen tudatos elengedés)
  • az értelmi fejlődésben ott kell tartania, hogy megértse egy egyszerű magyarázat alapján, pontosan mit várunk tőle

Ezek a képességek fokozatosan alakulnak ki, de minden kritérium egyszerre leghamarabb másfél-két éves korra érik be. Ekkortól érti is a gyerek, hogy mit kellene csinálnia, és képes is megtenni ezt.

Már ez előtt a kor előtt is észrevehetjük ezeknek a képességeknek az érését, bizonyos részeinek megjelenését hullámokban. Elő lehet készíteni a majdani sikeres bilire szokást egészen pici apróságokkal.

Ezekről a “hangolódó” praktikákról, és a bilire szoktatás hogyanjáról olvashatsz a következő bejegyzésemben.

Fotó: pixabay