Te szoktad csikizni a gyereked?

A szakértői csoportban felmerült ma a csikizés téma. 
Te szoktad csikizni a gyereked?
És vannak esetleg emlékeid gyerekkorodból, mikor téged csikiztek?
 
Nekem vannak rossz emlékeim gyerekkoromból, amikor már fájt a nevetés, de közben nem tudtam szólni, vagy vicces tiltakozásnak vették.
Már viszonylag kis csikizést is kontrollvesztésnek éltem meg.
 
És ma már szerencsére a szakértők is felhívják a figyelmet ezekre a szempontokra.
 
Ezért ide is hoztam a válaszomat. 🙂 
 
Jó mókának találjuk a csikizést, mert édesek a gyerekek, ahogy kacagnak, ráadásul ehhez szoktunk, velünk is csinálták, de én óvatosságra intek mindenkit ezzel kapcsolatban.
 
A nevetés ilyenkor reflexes reakció, független a jókedvtől. A gyerekek ilyenkor nem igazán tudják szabályozni, meddig jó, ezért nagyon kiszolgáltatottá teheti őket.
 
Ugyan testi kapcsolódás, de sokkal több odaforduló figyelem lehet egy simogatásban, ölelgetésben, masszírozásban, bújásban, vagy akár egy kiadós (gyerek irányította) birkózásban is.
 
Együtt mókázni jó, de érdemesebb olyan módon megnevettetni a gyerekeket, ami valódi jókedvből, örömből fakad és nem egy akaratlan, automatikus reakció.
 
Olyannal, aminek a kiváltásában ő is részt vesz.
 
Fotó: pixabay

A beszoktatás során szerezett tapasztalatok hosszú távú következményei

Rövidtávon leginkább attól szoktunk tartani, milyen heves érzelmekkel, mekkora nehézségekkel, mennyi idő alatt zajlik a beszoktatás és összességében hogyan éljük meg, a gyerekünk és mi is. Viszont van ennek – ha távolabbról nézzük – egy hosszabb távú hatása is.

Az első benyomások meghatározóak. Ez bármivel így van. Amikor először csinálunk, tapasztalunk valamit az életünkben, azt elraktározzuk, és később ez szolgál mintául a többi hasonló helyzetben. Természetesen lehet ezeket felülírni későbbi másmilyen tapasztalatokkal, de az első benyomás akkor is nagy hatással lesz az adott dologgal való kapcsolatunkra.

Először közösségben

Amikor egy kisgyerek először kerül közösségbe, az első benyomásokat ugyanígy elraktározza. Ez sok összetevőből áll.

  • Hogyan beszélnek erről neki a szülei, milyen érzéseket sugároznak neki ezzel kapcsolatban,
  • hogy fogadják őt ott,
  • milyen élmények érik,
  • hogyan boldogul a felbukkanó érzéseivel, kap-e ebben segítséget,
  • hogyan sikerül beilleszkedni,
  • milyennek éli meg a közösségben levést.

Régebbi tapasztalatok

De sok régebbi tapasztalati mintát fel is tud használni segítségül, hiszen jó eséllyel volt már ő közösségben, ahol bizonyos tekintetben hasonló élményeket szerzett. Ezekre érdemes hivatkozni a felkészítés során.

Beszélgethettek, hogy játszótéren, gyerekfoglalkozásokon mik a közösségi szabályok, hogyan játszunk együtt.
Milyen, amikor más felnőtt vigyáz rá – ha volt már ilyen.
Ezek mellett bármilyen hasonlóságot kiemelhetünk, amik a bölcsiben, oviban ismerősek lehetnek majd, ezzel is csökkentjük az új helyzet ijesztő ismeretlenségét.

Milyen momentumok válhatnak mintává a bölcsikezdés, ovikezdés során?

A szervezett közösséggel kapcsolatosan felsorolok néhány gyakran meghatározó élményt, amik hatással lehetnek arra, hogyan viselkedik később hasonló helyzetekben. Akár magadon is felfedezheted ezeket a gyerekkori élményeid tükrében.

  • A készülődés hangulata:
    • Előre izgulunk és féltjük,
    • vagy izgatott várakozás?
  • A változáshoz, újdonságokhoz való viszony:
    • Félelmetes,
    • vagy bizakodással készülünk
    • esetleg kimondott izgatottsággal várjuk és szeretjük előre.
  • Az első napok:
    • Mennyi bizalmat kap, hogy menni fog neki?
    • Kisgyermeknevelők, óvónők hogyan fogadják?
    • A társai hogyan fogadják? – ez a kisebbeknél kevésbé hangsúlyos
  • Saját magához való viszony:
    • meg tudok-e felelni
    • elfogadnak-e, befogadnak-e
  • Emberek között létezni:
    • Hogyan viseli a nyüzsgést? – ez habitus függő is
    • Hogyan sikerül a társaival kapcsolatokat építeni?
    • Milyen pozícióba kerül a közösségben?
  • Szabályok között létezni:
    • Korlátnak éli meg,
    • vagy kényelmesen tud köztük mozogni?

Ezeket a szempontokat is végiggondolhatjuk a felkészülés során, a beszokás rövidtávú, és a távoli jövőbe is kigyűrűző hatásaira gondolva.

Megvizsgálhatjuk, mi magunk hogyan is állunk ezekkel a kérdésekkel és mit közvetítünk a gyerekünknek.

A beszoktatásra felkészüléshez kaphatsz most tőlem átfogó segítséget. Tarts velem, kattints ide a részletekért!

Fotó: pixabay

Csúfolódás

Tegnap a kisfiam ezzel jött haza az iskolából:
“Anya, én nagyon szeretem Csabiékat, de ma nagyon haragudtam rájuk, mert annyira csúfolták Balázst, hogy szegény majdnem sírt.
Nem tudtam, mit csináljak, hogyan segíthetnék Balázsnak. Ők mindannyian a legjobb barátaim, annyira rossz, mikor ilyet csinálnak!”

Nagyon örültem és büszke voltam,
hogy nem ment bele a csúfolódásba,
hogy így meg tudja fogalmazni az érzéseit,
hogy megoldást keres és tudja, hogy hozzám fordulhat a gondjaival.

Komolyan elbeszélgettünk a különbözőségeinkről, az értékeinkről és a csúfolódás működéséről és dinamikájáról.

Közben mélyebben megismerhettem, ő hogyan gondolkodik, hogyan kezeli az iskolai helyzeteket. Elmeséltem, hogy én is átéltem ilyesmit gyerekként. Ennek hatására egészen megnyílt és elmondta, őt hogyan csúfolták régebben és mit kezdett ezzel.

Még szituációs játékot is játszottunk, nagy nevetgélve.

A beszélgetésünk során láthattam, hogy bár gyakran borzasztóan önfejű és látszólag nem hallgat ránk, vagy éppen felidegesít, nagyon szépen alakul a belső értékrendje.

Megerősítettem abban, hogy hozzám bármilyen problémájával fordulhat.

Mindkettőnknek nagyon sokat adott ez a beszélgetés. Ezer felületen kapcsolódtunk, intenzív figyelem, együttgondolkodás volt. És a nagyovis huginak is voltak tapasztalatai, meglátásai a témához.

Érdemes a felmerülő kommunikációs problémákról beszélgetni a gyerekekkel.

Sokkal több mindent megértenek, mint gondolnánk! Bizonyos dolgokra nagyszerűen rálátnak, segít nekik, ha kimondhatják, megerősítést, vagy új szempontokat kapnak.

Ráadásul ahogy nőnek, egyre több helyzetet oldanak meg önállóan. Remek védőháló az, ha biztosak lehetnek benne, hogy bármilyen problémájukat, kérdésüket őszintén megbeszélhetik velünk.

A te gyereked is került már hasonló helyzetbe?

Ti szoktatok komoly kérdésekről beszélgetni hétköznapi példák segítségével?

Fotó: pixabay

Másfél éves kori változások

Sokszor úgy érezzük, hogy a gyerekeink első néhány évükben folyton benne vannak valami intenzív fejlődési, fogzás, stb időszakban. Amikor már kilábalnánk egyikből, jön a másik. Ezért nagyon rosszul érinthet a másfél éves kor körül tapasztalt viselkedés változás, aminek látszólag semmi oka.

Milyen újdonságokat vehetsz észre a másfél év körüli gyermekeden?

Ilyenkor jellemző, hogy nyugtalanabb időszak jön, fellángolást tapasztalhatunk a szeparációs szorongásban is. Nyűgösebbé, ragaszkodóbbá válnak a gyerekek.
Előfordul, hogy újra többet kérik magukat karba, pedig már egész önállóan eljátszogattak. Vagy mindent csak anya csinálhat. Előfordul, hogy ilyenkor más felnőttekkel elutasítóbbá válnak.

A mi oldalunkról

Ezt visszaesésének élhetjük meg.
Intenzív időszak ez, ha túl soknak éljük meg és igyekszünk kicsit távolítani, a gyerekünk érzi ezt és általában még ragaszkodóbbá válik. Hiszen a kielégített igény szűnik csak meg, a nem kielégített legfeljebb más megnyilvánulási formát választ.
Ilyenkor sok anyuka teljesen elbizonytalanodik, hogy lehet, hogy elrontotta a gyerekét.
Az én gyerekkoromban, ilyenkor tanácsolta azt a védőnő az anyukámnak, hogy gyorsan adjon bölcsibe, mert teljesen a fejére növök (!!!). Szerencsére, mire beírattak, éppen lecsengett nálam ez az időszak. (Ha felszisszentél, megnyugtatnálak, akkoriban jóval gyorsabban lehetett bölcsődei helyet szerezni egy gyereknek.)

Milyen fejlődés történik ebben az időszakban?

Másfél éves kor környékén komoly fejlődés zajlik a gyerekekben, csak ez belső, a gondolkodásában, én- és világképében végbemenő, kívülről nem látványos érés.
Alakul a ÉN képe, amivel egyidőben távolodik a MÁS (aki nem én). Anya is más, és ez ijesztő, hiszen el tud távolodni, elmehet. És a “tudok önállóan mozogni” örömét, a felfedezés vágyat beárnyékolja a félelem, hogy anya és én külön vagyunk és elveszíthetem őt.
Ilyenkor bizonytalanná válnak, sokszor egyenesen félelmet élnek meg a gyerekek, ha nem vagyunk a közvetlen közelükben. Ezért is ellenőrzik még éjjel is, hogy ott vagyunk-e.
Változó, hogy ennek mennyi idő a lecsengése. De azzal, hogy biztosak lehetnek abban, hogy ott vagyunk nekik, megnyugtatjuk őket, mindig visszajövünk, hamarabb túleshetnek ezen az időszakon.

Fotó: pixabay

Szobatisztaság: Hogyan érdemes bilire szoktatni?

Közeledik a jó idő, lassan itt a remek lehetőség a szobatisztulási próbálkozásokra. Hogyan érdemes csinálnunk, hogy sikerrel járjuk idegeskedés és traumák nélkül?
 
Az előző bejegyzésemben a szobatisztaság fogalmát tisztáztam, és felsoroltam azokat az élettani és pszichés érési kritériumokat, amelyek szükségesek a valós szobatisztaság felé induláshoz.

Előkészítő apróságok:

  • Már egészen pici kortól elkezdhetjük megnevezni a pelenka tartalmát. Legyen természetes neki, később is tudja, miről beszélünk, amikor kérjük majd, hogy hova ürítsen.
  • Amikor látjuk, hogy éppen pisil, vagy kakil, mondjuk neki, ezt is nevezzük nevén. Kösse össze magában, hogy ez az az érzés, és legyenek rá szavak.
  • Sok gyerek jelzi, hogy tele a pelenka és zavarja, ez jó jele, hogy kezd tudatosodni, és lesz motivációja megszabadulni a pelenkától. 🙂 Egyeseknél ez hullámokban jön: van olyan időszak, hogy nem bírja a tele pelenkát, van, hogy rá sem hederít.
  • Aztán eljön az is, amikor mondja, hogy ő most kakil.
    • Eleinte a pisire és a kakira is ugyanazt a szót használja sok gyerek, ezzel nincs semmi gond.
    • Eleinte utólag szólnak, de ez az első lépés, amikor észreveszi, mi történt.
  • Aztán előtte, vagy közben szól, érzi már az ingert, azonosítja, de még nem akaratlagos az irányítás.
    • Ilyenkor még sokszor ha előre szólnak is, az akkor van, mikor már azonnal jön, késleltetni nem tudnak.
  • Figyelheti a nagytesókat, kisbarátot bilizés, wc-zés alkalmával.
  • Mondhatjuk, hogy Anyának nincs pelusa, megy a wc-re pisilni.
  • Megismerkedhetünk a bilivel, mint tárggyal. Sok gyereket láttam már, aki először megrémült a bilitől, különösen, hogy érezte, valami elvárás kötődik hozzá, amit nem igazán értett. (Ráülhet ruhában is, nézegetheti, eleinte pusztán egy tárgyként, hozzá kötött elvárás nélkül, bevezetésként…)

Ezekből a jelekből folyamatában láthatjuk is, hogyan érik meg a gyerekünk a szobatisztaságra. Sok kisgyerek nem igazán érdeklődik a téma iránt, másokat annyira zavar a teli pelenka, hogy ők kezdeményezik a szobatisztaságot. Nagy eltérések vannak, és a tévhitek ellenére, ez a gyorsaság semmilyen összefüggésben nincs a gyermek szellemi képességeivel.

Amire ügyeljünk:

  • Semmiképp ne büntessünk. Ha sikertelenség, “baleset” van, az nem rossz viselkedés, hanem éretlenség, amiről nem tehet a gyerek!
  • Ne ültessük a gyereket a bilin, míg nem érett rá, nem érzi az ingert, nem tudja szabályozni az ürítést. Ez inkább későbbi blokkokhoz vezet, inkább hátráltatja a szobatisztaságot hosszútávon, lelki problémákat okozhat. (Pl. a testével, testi funkcióival való rossz kapcsolatot.)
  • A természetes, visszafogott elégedettségen felül nagyon örülni, dicsérgetni sem érdemes, ettől akár ráérezhet a gyermek, hogy a vegetatív funkcióival figyelmet szerezhet, manipulálhatja is a családot.
  • Ezek természetesen kialakuló dolgok, ne tulajdonítsunk nekik túl nagy jelentőséget, az a jó, ha a gyerek belülről jövően büszke magára, hogy van egy újabb dolog, amit ő irányít.

Hogyan csináljuk?

Ha úgy látjuk, hogy gyermekünk minden érési kritériumnak megfelel, megérti, mit várunk tőle, akkor az ő habitusához igazodva kezdeményezhetjük a tudatos bilibe ürítést. Egyes gyerekek, akik teljesen érettek már rá, a beszélgetés után azonnal, akár egyik napról a másikra minden alkalommal jeleznek, és sikerrel járnak, a pelenka azonnal akár szükségtelen (csak éjszakára kell.)

A többségél ez hosszabb folyamat. Ha már megértik a kérésünket, és érdeklődést is mutatnak, akkor időnként felajánlhatjuk a bilit, amikor már régebben pisilt, vagy tudjuk, hogy ilyenkor szokott kakilni. Ha már van egy sikerélmény, akkor érti, hogy mit szeretnénk, lehet ezt kérni tőle.

Sok gyerek, amikor érzi, hogy valami van a popsiján, kényelmesen elengedi a pisit, de ha csupasz a popsi, esetleg van már egy-két olyan tapasztalat, hogy lecsurgott a lába szárán, akkor hamarabb ráérez, mit tegyen ilyenkor. Ezért érdemes, amikor szép az idő, alulról csupaszon lennie a gyereknek. Elővenni a bilit, jól elérhető helyre tenni, elővenni a felmosórongyot, mert eleinte valószínűleg több tócsa is keletkezik erre-arra, és némi terelgetéssel türelmesen várni.

Nyáron, a melegben ideális körülmények vannak, a gyerekünk miatt sem kell aggódnunk, hogy megfázik csupasz popsival, vagy nedvesen, és a teraszon, vagy a kertben is kisebb probléma a takarítás.

Dicséretnél érdemes arra fókuszálni, hogy ő már milyen nagylány/nagyfiú, ezt is egyedül csinálja, vagy úgy, mint a nagyok, nem pedig a mi örömünkre. Kiemelhetjük, hogy milyen jó neki, ha így csinálja, nem kell pelenka.

Van olyan is, mikor egy kisgyerek kakilni nem szeret bilibe. Visszatartja, és pelenkát kér, azt valahogy biztonságosabbnak érzi. Érdemes tudni, hogy ez is szobatisztaság, hiszen visszatartja és szól. Aztán a pelenkába tudatosan kiereszti. Adjunk neki egy kis türelmet, hogy el tudja engedni a pelenka biztonságát, ki fogja nőni. A lényeg megtörtént ebben az esetben is, a helyszín majd változik.

Az éjszakai szobatisztaság valamivel később alakul ki.

Ez általában a gyakorlattal, a visszatartás képességének erősödésével magától kialakul. Mikor már rendszeresen száraz a pelenka reggel, akkor megbeszélhetjük a gyerekkel, hogy elhagyjuk éjszakára is.

Az éjszakai szobatisztaság elérését is lehet segíteni, ha problémák adódnak vele, vagy túl hosszúra nyúlik, ha olyan visszajelzéseket kapok, hogy van rá igény, erről is fogok írni.

Fotó: pixabay

Szobatisztaság: Mikor érdemes bilire szoktatni?

A bilire szoktatásról, a megfelelő korról és módszerekről sok tévhit kering. Sajnos ezek között  kifejezetten károsak is szerepelnek. Több “csupán” élettanilag és pszichológiailag megalapozatlan és stresszt okoz a család minden tagjának.

Elsőként érdemes belátni, hogy míg normál időben megtörténik a szobatisztaság, addig semmi jelentősége, hogy másfél vagy két és fél évesen sikerült elérni. A gyerekek nagyon különböző ütemben fejlődnek, felesleges az összehasonlítás. Mire iskolába mennek, ez már nem lesz kérdés, semmi jelentősége. Szerencsés, ha már most sincs neki különösen nagy, amikor aktuális.

Először is: mi a szobatisztaság?

Az, amikor a gyermek már maga kéri a bilit, vagy indul a wc-re, és kicsit vissza is tudja tartani, ha olyanok a körülmények, hogy várni kell.

Nem pedig az, mikor jó időpontban tesszük a gyerek alá a bilit és lényegében véletlenül abba megy. Ilyenkor egy olyan eseménynek örülünk látványosan, amit nem ő irányít, nem az ő teljesítménye, tőle független, hogy pont oda pottyant, így akár a kiszolgáltatottság érzését is növelhetjük. Hogy nincs ráhatása, hogy elégedettek legyünk vele. Vagy akár nem is érti az egészet.

Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy elkezdődhessen a valódi szobatisztaság?

  • képessé kell válnia megérezni az ingert, belátni a következményét
  • képessé kell válnia a záróizmok akaratlagos szabályozására (visszatartás, megfelelő helyen tudatos elengedés)
  • az értelmi fejlődésben ott kell tartania, hogy megértse egy egyszerű magyarázat alapján, pontosan mit várunk tőle

Ezek a képességek fokozatosan alakulnak ki, de minden kritérium egyszerre leghamarabb másfél-két éves korra érik be. Ekkortól érti is a gyerek, hogy mit kellene csinálnia, és képes is megtenni ezt.

Már ez előtt a kor előtt is észrevehetjük ezeknek a képességeknek az érését, bizonyos részeinek megjelenését hullámokban. Elő lehet készíteni a majdani sikeres bilire szokást egészen pici apróságokkal.

Ezekről a “hangolódó” praktikákról, és a bilire szoktatás hogyanjáról olvashatsz a következő bejegyzésemben.

Fotó: pixabay

Mit játsszunk 1-2 éves gyerekekkel?

Milyen játékot válasszunk egy-két éves gyerekünknek, ami valóban neki való, amiben legjobban nyílik a világra, legtöbbet ügyesedik?

Nagymozgások

Egy és két éves kor között, és még sokáig igaz ez, bármilyen mozgásos játék remek: szaladgálás, ugrálás, felmászás, hintázás, billegés… Fejleszti a mozgás különböző elemeit, összerendezettségét, és sok, később használt funkciókért felelős agyi területet (pl logikai gondolkodásért, matematikai műveletekért, térlátásért, stb felelős területeket aktiválják, fejlesztik)

Finom mozgások, figyelem

A pakolgatós játékok, építőkocka, fagolyó vezető, bedugós, összeillesztős dolgok jól lekötik a gyerekeket, akár egy kis vödörbe be és kipakolás, cipelgetés, bármi ilyesmi, nem irányított, elmélyült játék fejleszti a koncentrációs képességet.

Ha csippentve, két ujjal, pontosan kell megfognia az apróbb tárgyakat (ez ilyen piciknél még ne legyen nagyon apró, mert veszélyes, ha a szájába veszi, ez ebben a korban még gyakran előfordul), akkor finommotorika (az ujjak irányítása), és szem-kéz koordináció fejlesztő, mint a későbbre ajánlott rajzolás, gyurmázás, pötyizés.

Fontos, hogy a rajzolásnál, gyurmázásnál ne irányítsuk és mutassunk példát (pl előrajzolás, vagy megmutatom, hogy kell … – t rajzolni), hanem firkálgathasson, próbálhassa ki, tapasztalhassa meg ő maga, hogyan működnek ezek az anyagok, technikák, amiket használ. Így később kreatívabban tudja használni, a tőlünk tanult megkötések nélkül.

Társas tapasztalatok

A fentiek mellett javasolnám még az olyan “társas” játékokat, mint a kukucsolás, jókat szoktak rajta szórakozni. Ezt kis plüss állatkákkal is lehet. Csip-csip csóka, mutogatós, höcögtetős dalok, mondókák.

Ezek teljesen természetes módon fejlesztik a kommunikációt, szókincset…
A testrészeken lehet ujjal szaladgálni, mondani, hogy hova szalad a nyulacska, fejedre, talpadra, hasadra, stb, jó kis közösen kacagós, és közben ismerkedik a testével. Ezt egyébként öltöztetés, fürdetés közben is érdemes, akár egész pici babakortól.

Ilyen idős kisgyereknek azért nem javasolnék még klasszikus társasjátékot, mert a fentebb javasolt szabadabb játékokban meglátásom szerint több lehetősége van fejlődni, felfedezni a világot, saját magát, a dolgok működését.
A klasszikus társasjáték egyrészt behatárol a szabályaival, másrészt a nyerés a fő célja, ami ebben a korban, amikor a dolgok felfedezése, az apró sikerek, a tanulás maga az öröm a gyerekek számára, nem a legszerencsésebb cél.

Egy jól fejlődő gyereknél, ha fejleszteni szeretnénk, érdemes az életkori normál, és amúgy hihetetlen ütemű fejlődésének minél inkább megfelelő tárgyi és társas környezetet kialakítani, hogy az ő egyéni fejlődési útját be tudja járni.
Itt gyakran eltolódik a figyelem a szellemi fejlesztés felé, pedig éppen olyan fontos az érzelmi, testi és társas képességek felfedezése, kifejlesztése is, hogy harmonikus személyiséggé érjen gyermekünk.

A kép forrása: pixabay.com

Babával otthon – Nem vagyok önmagam?

A babánkkal otthon töltött időszak nehézségeit és ezek megoldási lehetőségeit járom körbe – mindig újabb szempontok alapján – a Babával otthon sorozatomban.
Első témám az volt, amikor nincs időnk magunkra, aztán arról írtam, amikor nincs segítségünk.

A most választott megközelítésemnek nehezen adtam címet, semelyiket sem érzem igazán jónak, nem sikerül egy ilyen összetett témának a lényegét néhány szóban megfogni.

Arról szeretnék írni, amikor nem tudunk kedvesek, türelmesek lenni magunkkal,

nem tudjuk elfogadni magunkat, elkopik az önszeretet (ha egyáltalán volt eredetileg), és elsodródunk annak a közeléből is, hogy mit szerettünk igazán, mire van szükségünk testileg és lelkileg.
Nekünk. Nem másnak.

Odáig fajulhat ez, hogy amikor hozzájutunk egy óra szabadidőhöz, nem is tudjuk, csak takarítással, háztartási munkával, vagy alvással tölteni. Esetleg vásárlással. Ha ezeket nem lehet, gyakran nem is tudjuk, mi esne jól.

Voltam ilyen helyzetben.

Rám szóltak, hogy töltődjek egy órát, csináljak valamit, ami kikapcsolódás. És akkor rádöbbentem, hogy baj van. Elvesztettem magam valahol út közben. Álltam döbbent arccal és fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálnom, ami nekem jó. Azt tudtam csak, mit kéne csinálni, volt rengeteg teendő, én meg csak úgy töltődjek? Jó, igaz, talán szükségem lenne rá. De hogyan csináljam? Mi töltene fel? – és nem jutottam semmire.
Utolsó szalmaszál volt, hogy mit szerettem csinálni régen? Emlékezni még megy.

Ez elég mellbevágó élmény volt, onnantól figyeltem, mi esne jól. Figyeltem a belső vágyaimra. Ez az első lépés. Ma már rengeteg olyan dolgot csinálok, ami nekem öröm, engem épít, nekem fontos (és ez sokszor úgy valósul meg, hogy nem kell választanom, mert a gyerekeimnek is jó). Azt is látom, ahogy ezáltal megváltoztam, sokkal gazdagabb belső képet mutatok így a gyerekeimnek.

Miért kerülünk ilyen helyzetbe mikor anyák leszünk?

Miért hajszoljuk a tökéletességet minden erőnkkel?
Miért soroljuk magunkat az utolsó helyre?
Miért érjük be mi a legkevesebbel, miközben mindenkinek a legjobbat akarjuk adni?

A választ a családi, társadalmi mintáinkban találhatjuk meg. Amint anyává válunk, azonosulunk ezzel a szereppel és automatikusan elkezdenek bennünk működni az anyasággal kapcsolatos mintázatok tudat alatt.
 
Lehet, hogy egyes dolgokat tudatosan igyekszünk máshogy csinálni, mégis az alapmotívumok, érzések hasonló formában megjelennek. Ilyen például a bűntudat, a szégyen, amivel erősen le tudjuk magunkat korlátozni.

Ilyen érzések,

  • hogy nem vagyok elég jó anya,
  • hogy anyaként ezt nem tehetem meg,
  • hogy egy anya ilyet nem csinál,
  • milyen anya az, aki….
  • Mi az anya dolga a családban, a kötelessége, rangja…

A szüleink szava járásán is rajtakaphatjuk magunkat, még akkor is, ha megfogadtuk, hogy mi ilyet soha. Szavak – érzések – béklyók, ugyanaz a minta, akár sok generáción át.

A saját anyaságunkat magunkban megtalálni,

mindenki más elképzelésétől függetlenül akkor tudjuk, ha ezekből a mintákból kilépünk. Onnantól kezdődik az, hogy milyen szeretnék lenni, a családomnak valójában mire van szüksége, nekem mi a fontos, miben érzem jól magam, miben vagyok hiteles.

És nem utolsó sorban: nem adjuk tovább ezt a kupac nehéz láncot a gyerekeinknek.

Ebben tudok segíteni és eköré építem a tréningjeimet is, amiknek a lényege, hogy az általánosan felmerülő nevelési kérdésekre találd meg a TE MEGOLDÁSOD.
Ami veled összhangban van, ezért tudod működtetni a családodban.

Babával otthon – nincs segítségem!

Első gyermekünk születése után sokan hirtelen belecsöppenünk egy teljesen új helyzetbe. Hiába voltunk előtte akár profi, önálló, sikeres kosztümös középvezetők, otthon a babával többnyire kialvatlan, lebüfizett, időhiányos kezdők vagyunk. És a teendőknek sosem érünk a végére, a helyzet gyakran egészen kilátástalan.
Sokunknak segítsége sincs, férj dolgozik, nagyszülők szintén, vagy messze laknak, a babysitter drága, és gyakran elveinkkel ütközik.

Hogyan változtathatjuk könnyebbé ezt a helyzetet?

 

Amit lehet, szervezz ki!

Nem akkor vagy jó anya, ha a fizikai törvényeket meghazudtoló módon egyszerre babázol, másik kézzel főzöl, harmadikkal vasalsz, negyedikkel hajtogatsz, a többivel mosol, takarítasz, ügyeket intézel, stb. És mivel ez természetesen nem sikerül tökéletesen, még emellé folyamatosan elégedetlen is vagy magaddal. Ha módodban áll, rendelj ételt, vagy főzz több napra, jöjjön takarítónő, segítsenek a családtagok, amiben tudnak munkaidőn kívül, pl bevásárlás, ügyintézés, stb.

Egyértelműen érdemes a rokonokat megkérni, mert van olyan férj, aki nem veszi észre, mennyire egyedül vagy és becsavarodni készülsz. Érdemes megkérni, menjen el a babával egy órácskát sétálni a környékre, míg te pihensz, tornázol, habos kádfürdőt veszel…(NEM takarítasz!!!)

Aludj – bármikor, amikor alkalom adódik

Ha éjjel nem alszol, akkor nappal aludj, mikor a baba alszik. Ha túl keveset alszol és kimerülsz, az veszélyes is (én pl ájultam el emiatt, minden előjel nélkül, utólag borzasztó hálás voltam, hogy éppen nem volt a karomban a babám), te is emberi testben laksz, aminek véges a terhelhetősége.

Hordozz! – a baba veled mozog, biztonságban, visszanyered a két kezed

A háztartási teendők fénysebességre kapcsolhatók egy jó hordozóeszköz segítségével. A baba békésen, hozzád simulva figyelget, vagy alszik a hátadon, te pedig porszívózhatsz (igen, a középső gyerekem legjobban akkor aludt, mikor porszívóztam, vagy füvet nyírtam!), főzhetsz, közben akár zenére táncikálva.

A hordozóeszköz házon kívül is szuper, könnyedebbé válik a kimozdulás, akár kellemes erdei túrákra is lehetőség nyílik.
(A megfelelő hordozóeszköznek érdemes alaposabban utánanézni, mert fontos, hogy egészséges és kényelmes legyen mindkettőtök számára!)

Légy kreatív, kérj segítséget!

  • A rokonoktól, barátoktól, akár egészen apró dolgokban. Ha van esetleg egy unokatesód, barátnőd, akinek nincs gyereke és szívesen babázna, vagy már nagyok a gyerekei, havi egyszer egy-két órányit lehet, hogy boldogan segít, így kapsz egy kis időt.
  • Ha mindenki messze van, lehet egy kedves szomszéd lány, akivel összeismerkedtek, vagy egy idősebb néni, akinek nincs unokája, vagy messze lakik, így ő is örül a kapcsolatnak, neki is értelmet nyernek a napjai. Nem olyan lehetetlen ritkaság ez, több ilyen kapcsolatról hallottam mostanság.
  • Érdemes megkérdezni a védőnőt, van-e segítő szervezet a közelben. Ilyen például az Otthon segítünk alapítvány, rengeteg településen van helyi szervezetük, pont ilyen helyzetekben segíthetnek, bárkinek, nem szociális alapon.

Környékbeli anyukák fogjatok össze!

Együtt jobban telik az idő, a csemeték is lefoglalják egymást, közben tudtok beszélgetni. De olyat is lehet szervezni, ha már jobban ismeritek egymást, hogy egyik nap egyikőtök vigyáz mindkettőtök gyerekeire, és a másikotoknak jut egy kis szabadideje, másik nap fordítva. Ezt a cserét akár főzés, bevásárlás témában is meg lehet oldani.
 
Csodás babázós napokat kívánok!!

…hamarosan következő rész érkezik!

Babával otthon – nincs időm magamra

Első gyermekünk születése után sokan hirtelen belecsöppenünk egy teljesen új helyzetbe. Hiába voltunk előtte akár profi, önálló, sikeres kosztümös középvezetők, otthon a babával többnyire kialvatlan, lebüfizett, időhiányos kezdők vagyunk. És a teendőknek sosem érünk a végére, a helyzet gyakran egészen kilátástalan.
Sokunknak segítsége sincs, férj dolgozik, nagyszülők szintén, vagy messze laknak, a babysitter drága, és gyakran elveinkkel ütközik.

Ez komoly krízis helyzet.

Újra kell építenünk önmagunkat, az életünket.

Ráadásul hosszú ideig tart, vissza-visszatérő mélypontokkal, egy-egy fogzás vagy betegség idején. Nem lehet csak úgy átvészelni “fél lábon is kibírom” alapon, félmegoldásokkal. Hiszen minimum egy évről beszélünk, de több gyerek esetén ez komoly szakasza az életünknek időben is.

Foglalkozz magaddal is!

Ahhoz, hogy ezt hosszú távon bírjuk, sőt, jól érezzük magunkat benne, hiszen nem csak átvészelni szeretnénk gyermekeink kiskorát, meg kell találnunk ebben önmagunkat.

Mi az, amire vágyom?
Mi töltene fel?
Mire van szükségem?
– ezeket a kérdéseket gyakran akár évekig elfelejtjük feltenni magunknak, pedig roppant fontos magunkkal foglalkozni.

Mintát is adunk!

A gyerekünk a stresszkezelést, az önmagunkhoz fűződő viszonyt és a problémamegoldási stratégiáinkat ugyanúgy tanulja meg, másolja le minket figyelve, mint azt, ahogyan beszélünk, vagy ahogy eszünk. Ezt tekinti alap mintának. Nem mindegy, hogyan viszonyulok magamhoz.

Megértő, kedves, türelmes vagyok magammal?
Figyelek arra, hogy jól legyek a bőrömben?

Az érzelmi közeget is mi teremtjük a gyerekünk köré

Ebben nő fel, ezt szívja magába.
Fontos tehát, hogy jól legyünk, nem önzőség, nem a gyerekünk ellen való magunkkal is foglalkozni.

Tedd fel tehát magadnak a kérdést!

Mit szeretnél csinálni? Mire vágysz?
Akár most, ebben a pillanatban, egy apróságra, akár hosszabb távon.
– és kezdd el keresni a megvalósítás lehetőségeit!

Gyakran egészen apró dolgok kellenek egy-egy ilyen vágy megvalósításához. Gyakran csak az, hogy megfogalmazzuk és kimondjuk magunkban.
Szeretnék egyet sütizni-beszélgetni a barátnőmmel. Ezt azonnal el lehet kezdeni szervezni!
Szeretnék eljárni rendszeresen tornázni. Keressünk olyan helyet, ahol lehet babával tornázni, vagy van gyerekmegőrzés. Egyre több ilyen hely van.
Néha youtube jóga?
Jól esne egy illatos fürdő. Este lehet fél órát kérni az apukától erre a célra.
Fontos, hogy megfogalmazzuk magunkban, mert az az első lépés a megvalósításhoz!

Minden nap tegyél legalább egy valamit, ami Neked jól esik!

Légy kedves magaddal, csodálatos dolgot csinálsz éppen.
Egy kis ember életének alapjait határozza meg az, hogyan vagy jelen!
Tegyél azért, hogy érezd jól magad!
 
Ha továbbra is megjelenik benned az önzőség vádja, amikor magaddal foglalkoznál, akkor biztos, hogy mélyebb problémád van az önmagaddal törődéssel, vagy az anyai szerepeddel kapcsolatosan.
Esetleg működhet benned olyan minta is, hogy a gyereknevelés nehéz, fárasztó, vagy minden időmet felemészti.

Ha szeretnéd, szívesen segítek kibogozni az ilyen jellegű gubancokat is.

A bejegyzésnek hamarosan folytatása érkezik!