Feltöltődés hétvégén – hiszticsökkentés a következő hétre

Itt a hétvége, végre együtt lehet a család! Hogyan töltsük ezt a két napot, hogy gyerekeink is újult erővel kezdhessék a következő hetet?
 
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy egy óvodai vagy iskolai hét a gyerekeknek nagyon megterhelő. Legalább ugyanannyira elfáradnak a hét végére, mint mi egy mozgalmas munkahét után. Egész héten ingerekben bővelkedő környezetben, sok más gyerekhez alkalmazkodva, az aktuális hatalmi harcokat megvívva, a védelmező szülők nélkül, egyedül helyt állva, szabályokra figyelve kell létezni, ez nagyon igénybe veszi őket. Sok kisgyerek péntekre már teljesen kimerült és jóval ingerlékenyebb, “hisztis”.
 

Ezért érdemes ügyelni arra, hogy az örömteli és közös élményekkel tarkított hétvégéink, szüneteink ne legyenek ugyanilyen megterhelőek a gyerekeink számára.

 
Kerüljük az egy napba zsúfolt túl sok ingert, amit a programok kavalkádja jelenthet, vagy az, ha rengeteg ember vesz körül minket. A nagy mennyiségű tv nézés is túlingerel. Szánjunk időt arra, hogy valóban egymásra figyelve, nyugalmas időt is töltsünk együtt.
 
Emellett bevethetünk olyan pörgősebb programokat, ahol lehetőség nyílik a felgyűlt feszültségek levezetésére. Ilyenek például a közös családi sport programok. Ezek során mókázhatunk nevethetünk sokat, kapcsolódhatunk a gyerekeinkkel. Szabadban még felszabadítóbb ez az élmény! De tömegben, nyüzsgésban ez is stresszkeltő lehet, ahogy az is, ha a teljesítményt hajszoljuk. Ilyenkor érdemesebb a sportot, mozgást a móka, a lazítás, a közös élmények és a gőz leeresztése érdekében választani és nyugodt környezetben végezni.
 

Kulcsfontosságú a pihenés!

 
Hétvégén is! Nem érdemes a szuper programok miatt későn feküdni, mert könnyen túlpöröghetnek, túlfáradhatnak a gyerekek, és ezt ők még a legtöbb esetben nem tudják időben jelezni. Érdemes viszont kicsit később kelni, amikor jól esik. Azoknak a gyerekeknek, akik hétvégén is ugyanolyan korán kelnek, még fontosabb, hogy időben ágyba kerüljenek, hogy semmiképp se zárják a hétvégét alváshiánnyal. Érdemes más módjait is keresni a pihenésnek. Ebéd utáni csendes beszélgetés, ücsörgés egy tóparton a vizet bámulva, zenehallgatás…
 
Lazítsunk, pihenjünk eleget a hétvégén, hogy könnyebben induljon az új hét!

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg a barátaiddal, ismerőseiddel is, beszélgessetek egy jót róla!

Örülök, hogy velem tartottál néhány gondolat erejéig!
Szeretettel ajánlom Neked a többi blogbejegyzésemet is! Térj be máskor is, sok érdekes gondolattal, gyereknevelési ötlettel, észrevétellel, és elgondolkodtató, szórakoztató írással várlak!

Kattints ide és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az újdonságokról és eseményekről!

Szeretettel várlak a Tegyük könnyebbé az anyaságot című facebook csoportomban, ahol támogató és biztonságos légkörben, ítélkezés nélkül beszélgetünk ilyen és hasonló kérdésekről, illetve bármiről, ami a mindennapjainkban felmerül. Az anyaságról – tabuk nélkül.

Az írásaimban érintett témákkal kapcsolatos kihívásokkal szembesülsz az életedben? Örömmel segítek ha kérdéseid vannak, vagy támogatlak az elakadásaidból kivezető úton és a gyereknevelésben hiteles, ezáltal magabiztos önmagad megtalálásában.

Megosztanád velem a gondolataid? Szeretettel várom üzeneted!

Öltözködős huzavona

Beköszöntött az ősz, a reggelek már igencsak csípősek. Ilyenkor időnként szembekerülhetünk csemetéink tiltakozásával, eddig olyan könnyű volt öltözni, hipp-hopp elindulni, most meg… “Nem akaroook vastag pulcsit venni! Nem akarooook kabátot venni!”

Ismerős a fenti jelenet Neked is?

Teljesen érthető, hogy megszokták a könnyű, kényelmes ruhákat, az egyszerű öltözést a gyerekeink és most hirtelen macerásnak, kényelmetlennek hathat a sok ruha. Vannak olyan darabok, például a zokni, a zárt cipő, amelyeket szorító érzés lehet viselni a nagy csupasz szabadság után.

Bölcsis, ovis korban pedig ilyenkor kezdődik a huzavona, az alkudozás, kérlelés. A gyerekek makacskodnak, ragaszkodnak az elképzeléseikhez, mi pedig igyekszünk mindenáron valahogy rájuk könyörögni a ruhákat. Kész is az egymásnak feszülés, ami könnyen valamelyik résztvevő kiborulásához vezethet. De az egészen biztos, hogy sok időt és energiát igényel így a készülődés.

Egy trükkös megoldási ötlet

Én az ilyen hirtelen hideg reggeleket úgy kezdem, hogy pizsamában kiküldöm a gyerekeimet a teraszra, döntsék el, milyen ruha szükséges. Többnyire döbbenten megállnak egy pillanatra a kitárt teraszajtóban, aztán gyorsan becsukják. 🙂

Majd bejelentik, hogy naaaagyon meleg ruha kell.

Mivel nem én mondom meg, leveszem róluk azt a terhet, hogy muszáj legyen nekik a velem ellenkezést játszani. Rájuk bízom, övék a felelősség, és ilyen témákban tudnak is élni vele. Nem akarnak fázni. (ovis korúak) A kislányom volt már, hogy elkeseredett, mert ő szoknyában akart menni, de ilyen hidegben fázni fog a lába. Ezeket a kívánságokat, ha lehet, segítek megoldani. Annyi egymásnak feszülős ügyünk van így is, hogy aminek csak lehet, elejét veszem.

Sokkal együttműködőbbek a gyerekek, ha a saját meggyőződésükből vagy elhatározásukból teszik, amit egyébként mi is kérnénk tőlük.
Érdemes keresni, vajon hogyan láthatják be, hogy az szükséges és hozhatják meg ők a döntést.

 

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg a barátaiddal, ismerőseiddel is, beszélgessetek egy jót róla!

Örülök, hogy velem tartottál néhány gondolat erejéig!
Szeretettel ajánlom Neked a többi blogbejegyzésemet is! Térj be máskor is, sok érdekes gondolattal, gyereknevelési ötlettel, észrevétellel, és elgondolkodtató, szórakoztató írással várlak!

Kattints ide és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az újdonságokról és eseményekről!

Szeretettel várlak a Tegyük könnyebbé az anyaságot című facebook csoportomban, ahol támogató és biztonságos légkörben, ítélkezés nélkül beszélgetünk ilyen és hasonló kérdésekről, illetve bármiről, ami a mindennapjainkban felmerül. Az anyaságról – tabuk nélkül.

Az írásaimban érintett témákkal kapcsolatos kihívásokkal szembesülsz az életedben? Örömmel segítek ha kérdéseid vannak, vagy támogatlak az elakadásaidból kivezető úton és a gyereknevelésben hiteles, ezáltal magabiztos önmagad megtalálásában.

Megosztanád velem a gondolataid? Szeretettel várom üzeneted!

Ajándékozás gyerekeknek

Mit üzen az ajándékozás?

Jelentősebb ünnepeinkkor szokás ajándékozni. Nem mindegy azonban, mit üzenünk a gyerekeknek az ajándékozás módjával, mert ezt a fontos tapasztalatot beépítik az önértékelésükbe, személyiségükbe. Ezért egész életükön át hat az üzenet, hogy miért érdemesek ők egy-egy ajándékra. Ranschburg Jenő remekül összefoglalta ezt a problémakört:

“Jó lenne, ha éles különbséget tennénk a jutalmazás és az ajándékozás között. Nagyon károsnak tartom ugyanis, hogy az utóbbi években ez a különbség egyre inkább elmosódik. “Ha jó leszel, születésnapodra megkapod…”, “Ha jó leszel, húsvétra elhozza neked a Nyuszi”, sőt, még a Télapónak is van egy listája a jó gyerekekről, és csak azoknak visz ajándékot. Az ilyen ajándék azonban nem ajándék, hanem jutalom. Mi is a különbség a kettő között? A jutalom eredményért jár, azért, ami a gyermekben dicséretre érdemes, az ajándék viszont jó és rossz tulajdonságoktól függetlenül az egész gyermeknek jár! Azt fejezzük ki vele, hogy vagyunk egymás számára, örülünk egymásnak, és ez minden problémától függetlenül igaz, és nagyszerű dolog! Ne alakítsuk hát az ajándékot jutalommá, és az ajándékozást ilyen formában ne használjuk nevelési célokra.”

Hogy van ez nálatok?

Milyen nálatok a karácsony?
Hogyan jelennek meg benne a számodra fontos értékek?
Min változtatnál?

Anyaként tudsz változtatni, kezedben van a lehetőség, ha valami nem tetszik az eddigi szokásokban. Idéntől csinálhatjátok úgy, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak a számodra fontos értékek. Aztán az új rendszer is hagyománnyá válik hamar.

Örömmel segítek ha anyaként az életed bármelyik területén változtatnál, de még nem látod, hogyan, merre. Egyéni konzultáció alkalmával segítek abban, hogy rátalálj a nálatok működő megoldásokra a családi életben és a gyereknevelésben.

A mindennapok könnyebbé tételéhez:

Ha gyakran érzed eszköztelennek magad a kisgyereked ellenkezésével szemben, szeretettel ajánlom az Együttműködőbb gyermek sorozatot.

Szeretettel várlak a facebook csoportomba, ahol támogató közegben beszélgetünk, mi, anyák, egymás közt a minket foglalkoztató mindennapi kérdésekről. Megélhetjük, hogy a problémáinkkal, kétségeinkkel, örömeinkkel nem vagyunk egyedül, együtt ötletelhetünk és erősíthetjük egymást. Gyere beszélgess velünk Te is!


Örömteli készülődést és békés, boldog ünnepeket kívánok!

Az ünnepek üzenete a gyerekeink számára

Az ünnepek által közvetített értékek, a szokások, leginkább az ilyenkor uralkodó hangulat és a családi körben megélt élmények miatt hagynak hosszútávú nyomot a gyerekeinkben. Hogy mit jelent nálunk egy születésnap, a karácsony, vagy egyáltalán milyen ünnepeket ünnepel a család, milyen szokások kötődnek ezekhez, milyen értékek jelennek meg…

Ami a legerősebben hat a gyerekünkre

Érnek bennünket külső hatások, ezek közt előfordulhat, hogy van, ami zavaró, de a lényeget a mi lelkiállapotunkon keresztül látja meg gyerekünk. Idegesek vagyunk, rohanunk, szorongunk, vagy éppen lelkesedünk, örömmel várjuk? Ahogyan mi vagyunk, az veszi őt is körül, abba vonódik be, olyan neki is az ünnep. Minél kisebb a gyerekünk, ez annál erőteljesebben hat rá.

Mit szeretnénk, mit jelentsen egy-egy ünnep? Mi legyen a fő érték, a fő üzenet?
Hát csináljuk mi otthon úgy, hogy az legyen a lényege, ami nekünk fontos! A gyerekünk
et ez fogja körülvenni, amit mi a lényegnek tartunk, amit mi magunk is megélünk ilyenkor. Rajtunk múlik az ünnep hangulata. Ez alatt pedig nem a dekorációra, az ételsorra és hasonló külsőségekre gondolok, hanem a lelki tartalmakra és az atmoszférára.

Hogy van ez nálatok?

Milyen nálatok a karácsony?
Hogyan jelennek meg benne a számodra fontos értékek?
Min változtatnál?

Anyaként tudsz változtatni,
kezedben van a lehetőség, ha valami nem tetszik az eddigi szokásokban. Idéntől csinálhatjátok úgy, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak a számodra fontos értékek. Aztán az új rendszer is hagyománnyá válik hamar.

Örömmel segítek ha anyaként az életed bármelyik területén változtatnál, de még nem látod, hogyan, merre. Egyéni konzultáció alkalmával segítek abban, hogy rátalálj a nálatok működő megoldásokra a családi életben és a gyereknevelésben.

A mindennapok könnyebbé tételéhez:

Ha gyakran érzed eszköztelennek magad a kisgyereked ellenkezésével szemben, szeretettel ajánlom az Együttműködőbb gyermek sorozatot.

Szeretettel várlak a facebook csoportomba, ahol támogató közegben beszélgetünk, mi, anyák, egymás közt a minket foglalkoztató mindennapi kérdésekről. Megélhetjük, hogy a problémáinkkal, kétségeinkkel, örömeinkkel nem vagyunk egyedül, együtt ötletelhetünk és erősíthetjük egymást. Gyere beszélgess velünk Te is!

Örömteli készülődést és békés, boldog ünnepeket kívánok!

Te szoktad csikizni a gyereked?

A szakértői csoportban felmerült ma a csikizés téma. 
Te szoktad csikizni a gyereked?
És vannak esetleg emlékeid gyerekkorodból, mikor téged csikiztek?
 
Nekem vannak rossz emlékeim gyerekkoromból, amikor már fájt a nevetés, de közben nem tudtam szólni, vagy vicces tiltakozásnak vették.
Már viszonylag kis csikizést is kontrollvesztésnek éltem meg.
 
És ma már szerencsére a szakértők is felhívják a figyelmet ezekre a szempontokra.
 
Ezért ide is hoztam a válaszomat. 🙂 
 
Jó mókának találjuk a csikizést, mert édesek a gyerekek, ahogy kacagnak, ráadásul ehhez szoktunk, velünk is csinálták, de én óvatosságra intek mindenkit ezzel kapcsolatban.
 
A nevetés ilyenkor reflexes reakció, független a jókedvtől. A gyerekek ilyenkor nem igazán tudják szabályozni, meddig jó, ezért nagyon kiszolgáltatottá teheti őket.
 
Ugyan testi kapcsolódás, de sokkal több odaforduló figyelem lehet egy simogatásban, ölelgetésben, masszírozásban, bújásban, vagy akár egy kiadós (gyerek irányította) birkózásban is.
 
Együtt mókázni jó, de érdemesebb olyan módon megnevettetni a gyerekeket, ami valódi jókedvből, örömből fakad és nem egy akaratlan, automatikus reakció.
 
Olyannal, aminek a kiváltásában ő is részt vesz.
 
Fotó: pixabay

A beszoktatás során szerezett tapasztalatok hosszú távú következményei

Rövidtávon leginkább attól szoktunk tartani, milyen heves érzelmekkel, mekkora nehézségekkel, mennyi idő alatt zajlik a beszoktatás és összességében hogyan éljük meg, a gyerekünk és mi is. Viszont van ennek – ha távolabbról nézzük – egy hosszabb távú hatása is.

Az első benyomások meghatározóak. Ez bármivel így van. Amikor először csinálunk, tapasztalunk valamit az életünkben, azt elraktározzuk, és később ez szolgál mintául a többi hasonló helyzetben. Természetesen lehet ezeket felülírni későbbi másmilyen tapasztalatokkal, de az első benyomás akkor is nagy hatással lesz az adott dologgal való kapcsolatunkra.

Először közösségben

Amikor egy kisgyerek először kerül közösségbe, az első benyomásokat ugyanígy elraktározza. Ez sok összetevőből áll.

  • Hogyan beszélnek erről neki a szülei, milyen érzéseket sugároznak neki ezzel kapcsolatban,
  • hogy fogadják őt ott,
  • milyen élmények érik,
  • hogyan boldogul a felbukkanó érzéseivel, kap-e ebben segítséget,
  • hogyan sikerül beilleszkedni,
  • milyennek éli meg a közösségben levést.

Régebbi tapasztalatok

De sok régebbi tapasztalati mintát fel is tud használni segítségül, hiszen jó eséllyel volt már ő közösségben, ahol bizonyos tekintetben hasonló élményeket szerzett. Ezekre érdemes hivatkozni a felkészítés során.

Beszélgethettek, hogy játszótéren, gyerekfoglalkozásokon mik a közösségi szabályok, hogyan játszunk együtt.
Milyen, amikor más felnőtt vigyáz rá – ha volt már ilyen.
Ezek mellett bármilyen hasonlóságot kiemelhetünk, amik a bölcsiben, oviban ismerősek lehetnek majd, ezzel is csökkentjük az új helyzet ijesztő ismeretlenségét.

Milyen momentumok válhatnak mintává a bölcsikezdés, ovikezdés során?

A szervezett közösséggel kapcsolatosan felsorolok néhány gyakran meghatározó élményt, amik hatással lehetnek arra, hogyan viselkedik később hasonló helyzetekben. Akár magadon is felfedezheted ezeket a gyerekkori élményeid tükrében.

  • A készülődés hangulata:
    • Előre izgulunk és féltjük,
    • vagy izgatott várakozás?
  • A változáshoz, újdonságokhoz való viszony:
    • Félelmetes,
    • vagy bizakodással készülünk
    • esetleg kimondott izgatottsággal várjuk és szeretjük előre.
  • Az első napok:
    • Mennyi bizalmat kap, hogy menni fog neki?
    • Kisgyermeknevelők, óvónők hogyan fogadják?
    • A társai hogyan fogadják? – ez a kisebbeknél kevésbé hangsúlyos
  • Saját magához való viszony:
    • meg tudok-e felelni
    • elfogadnak-e, befogadnak-e
  • Emberek között létezni:
    • Hogyan viseli a nyüzsgést? – ez habitus függő is
    • Hogyan sikerül a társaival kapcsolatokat építeni?
    • Milyen pozícióba kerül a közösségben?
  • Szabályok között létezni:
    • Korlátnak éli meg,
    • vagy kényelmesen tud köztük mozogni?

Ezeket a szempontokat is végiggondolhatjuk a felkészülés során, a beszokás rövidtávú, és a távoli jövőbe is kigyűrűző hatásaira gondolva.

Megvizsgálhatjuk, mi magunk hogyan is állunk ezekkel a kérdésekkel és mit közvetítünk a gyerekünknek.

A beszoktatásra felkészüléshez kaphatsz most tőlem átfogó segítséget. Tarts velem, kattints ide a részletekért!

Fotó: pixabay

Csúfolódás

Tegnap a kisfiam ezzel jött haza az iskolából:
“Anya, én nagyon szeretem Csabiékat, de ma nagyon haragudtam rájuk, mert annyira csúfolták Balázst, hogy szegény majdnem sírt.
Nem tudtam, mit csináljak, hogyan segíthetnék Balázsnak. Ők mindannyian a legjobb barátaim, annyira rossz, mikor ilyet csinálnak!”

Nagyon örültem és büszke voltam,
hogy nem ment bele a csúfolódásba,
hogy így meg tudja fogalmazni az érzéseit,
hogy megoldást keres és tudja, hogy hozzám fordulhat a gondjaival.

Komolyan elbeszélgettünk a különbözőségeinkről, az értékeinkről és a csúfolódás működéséről és dinamikájáról.

Közben mélyebben megismerhettem, ő hogyan gondolkodik, hogyan kezeli az iskolai helyzeteket. Elmeséltem, hogy én is átéltem ilyesmit gyerekként. Ennek hatására egészen megnyílt és elmondta, őt hogyan csúfolták régebben és mit kezdett ezzel.

Még szituációs játékot is játszottunk, nagy nevetgélve.

A beszélgetésünk során láthattam, hogy bár gyakran borzasztóan önfejű és látszólag nem hallgat ránk, vagy éppen felidegesít, nagyon szépen alakul a belső értékrendje.

Megerősítettem abban, hogy hozzám bármilyen problémájával fordulhat.

Mindkettőnknek nagyon sokat adott ez a beszélgetés. Ezer felületen kapcsolódtunk, intenzív figyelem, együttgondolkodás volt. És a nagyovis huginak is voltak tapasztalatai, meglátásai a témához.

Érdemes a felmerülő kommunikációs problémákról beszélgetni a gyerekekkel.

Sokkal több mindent megértenek, mint gondolnánk! Bizonyos dolgokra nagyszerűen rálátnak, segít nekik, ha kimondhatják, megerősítést, vagy új szempontokat kapnak.

Ráadásul ahogy nőnek, egyre több helyzetet oldanak meg önállóan. Remek védőháló az, ha biztosak lehetnek benne, hogy bármilyen problémájukat, kérdésüket őszintén megbeszélhetik velünk.

A te gyereked is került már hasonló helyzetbe?

Ti szoktatok komoly kérdésekről beszélgetni hétköznapi példák segítségével?

Fotó: pixabay

Másfél éves kori változások

Sokszor úgy érezzük, hogy a gyerekeink első néhány évükben folyton benne vannak valami intenzív fejlődési, fogzás, stb időszakban. Amikor már kilábalnánk egyikből, jön a másik. Ezért nagyon rosszul érinthet a másfél éves kor körül tapasztalt viselkedés változás, aminek látszólag semmi oka.

Milyen újdonságokat vehetsz észre a másfél év körüli gyermekeden?

Ilyenkor jellemző, hogy nyugtalanabb időszak jön, fellángolást tapasztalhatunk a szeparációs szorongásban is. Nyűgösebbé, ragaszkodóbbá válnak a gyerekek.
Előfordul, hogy újra többet kérik magukat karba, pedig már egész önállóan eljátszogattak. Vagy mindent csak anya csinálhat. Előfordul, hogy ilyenkor más felnőttekkel elutasítóbbá válnak.

A mi oldalunkról

Ezt visszaesésének élhetjük meg.
Intenzív időszak ez, ha túl soknak éljük meg és igyekszünk kicsit távolítani, a gyerekünk érzi ezt és általában még ragaszkodóbbá válik. Hiszen a kielégített igény szűnik csak meg, a nem kielégített legfeljebb más megnyilvánulási formát választ.
Ilyenkor sok anyuka teljesen elbizonytalanodik, hogy lehet, hogy elrontotta a gyerekét.
Az én gyerekkoromban, ilyenkor tanácsolta azt a védőnő az anyukámnak, hogy gyorsan adjon bölcsibe, mert teljesen a fejére növök (!!!). Szerencsére, mire beírattak, éppen lecsengett nálam ez az időszak. (Ha felszisszentél, megnyugtatnálak, akkoriban jóval gyorsabban lehetett bölcsődei helyet szerezni egy gyereknek.)

Milyen fejlődés történik ebben az időszakban?

Másfél éves kor környékén komoly fejlődés zajlik a gyerekekben, csak ez belső, a gondolkodásában, én- és világképében végbemenő, kívülről nem látványos érés.
Alakul a ÉN képe, amivel egyidőben távolodik a MÁS (aki nem én). Anya is más, és ez ijesztő, hiszen el tud távolodni, elmehet. És a “tudok önállóan mozogni” örömét, a felfedezés vágyat beárnyékolja a félelem, hogy anya és én külön vagyunk és elveszíthetem őt.
Ilyenkor bizonytalanná válnak, sokszor egyenesen félelmet élnek meg a gyerekek, ha nem vagyunk a közvetlen közelükben. Ezért is ellenőrzik még éjjel is, hogy ott vagyunk-e.
Változó, hogy ennek mennyi idő a lecsengése. De azzal, hogy biztosak lehetnek abban, hogy ott vagyunk nekik, megnyugtatjuk őket, mindig visszajövünk, hamarabb túleshetnek ezen az időszakon.

Fotó: pixabay

Szobatisztaság: Hogyan érdemes bilire szoktatni?

Közeledik a jó idő, lassan itt a remek lehetőség a szobatisztulási próbálkozásokra. Hogyan érdemes csinálnunk, hogy sikerrel járjuk idegeskedés és traumák nélkül?
 
Az előző bejegyzésemben a szobatisztaság fogalmát tisztáztam, és felsoroltam azokat az élettani és pszichés érési kritériumokat, amelyek szükségesek a valós szobatisztaság felé induláshoz.

Előkészítő apróságok:

  • Már egészen pici kortól elkezdhetjük megnevezni a pelenka tartalmát. Legyen természetes neki, később is tudja, miről beszélünk, amikor kérjük majd, hogy hova ürítsen.
  • Amikor látjuk, hogy éppen pisil, vagy kakil, mondjuk neki, ezt is nevezzük nevén. Kösse össze magában, hogy ez az az érzés, és legyenek rá szavak.
  • Sok gyerek jelzi, hogy tele a pelenka és zavarja, ez jó jele, hogy kezd tudatosodni, és lesz motivációja megszabadulni a pelenkától. 🙂 Egyeseknél ez hullámokban jön: van olyan időszak, hogy nem bírja a tele pelenkát, van, hogy rá sem hederít.
  • Aztán eljön az is, amikor mondja, hogy ő most kakil.
    • Eleinte a pisire és a kakira is ugyanazt a szót használja sok gyerek, ezzel nincs semmi gond.
    • Eleinte utólag szólnak, de ez az első lépés, amikor észreveszi, mi történt.
  • Aztán előtte, vagy közben szól, érzi már az ingert, azonosítja, de még nem akaratlagos az irányítás.
    • Ilyenkor még sokszor ha előre szólnak is, az akkor van, mikor már azonnal jön, késleltetni nem tudnak.
  • Figyelheti a nagytesókat, kisbarátot bilizés, wc-zés alkalmával.
  • Mondhatjuk, hogy Anyának nincs pelusa, megy a wc-re pisilni.
  • Megismerkedhetünk a bilivel, mint tárggyal. Sok gyereket láttam már, aki először megrémült a bilitől, különösen, hogy érezte, valami elvárás kötődik hozzá, amit nem igazán értett. (Ráülhet ruhában is, nézegetheti, eleinte pusztán egy tárgyként, hozzá kötött elvárás nélkül, bevezetésként…)

Ezekből a jelekből folyamatában láthatjuk is, hogyan érik meg a gyerekünk a szobatisztaságra. Sok kisgyerek nem igazán érdeklődik a téma iránt, másokat annyira zavar a teli pelenka, hogy ők kezdeményezik a szobatisztaságot. Nagy eltérések vannak, és a tévhitek ellenére, ez a gyorsaság semmilyen összefüggésben nincs a gyermek szellemi képességeivel.

Amire ügyeljünk:

  • Semmiképp ne büntessünk. Ha sikertelenség, “baleset” van, az nem rossz viselkedés, hanem éretlenség, amiről nem tehet a gyerek!
  • Ne ültessük a gyereket a bilin, míg nem érett rá, nem érzi az ingert, nem tudja szabályozni az ürítést. Ez inkább későbbi blokkokhoz vezet, inkább hátráltatja a szobatisztaságot hosszútávon, lelki problémákat okozhat. (Pl. a testével, testi funkcióival való rossz kapcsolatot.)
  • A természetes, visszafogott elégedettségen felül nagyon örülni, dicsérgetni sem érdemes, ettől akár ráérezhet a gyermek, hogy a vegetatív funkcióival figyelmet szerezhet, manipulálhatja is a családot.
  • Ezek természetesen kialakuló dolgok, ne tulajdonítsunk nekik túl nagy jelentőséget, az a jó, ha a gyerek belülről jövően büszke magára, hogy van egy újabb dolog, amit ő irányít.

Hogyan csináljuk?

Ha úgy látjuk, hogy gyermekünk minden érési kritériumnak megfelel, megérti, mit várunk tőle, akkor az ő habitusához igazodva kezdeményezhetjük a tudatos bilibe ürítést. Egyes gyerekek, akik teljesen érettek már rá, a beszélgetés után azonnal, akár egyik napról a másikra minden alkalommal jeleznek, és sikerrel járnak, a pelenka azonnal akár szükségtelen (csak éjszakára kell.)

A többségél ez hosszabb folyamat. Ha már megértik a kérésünket, és érdeklődést is mutatnak, akkor időnként felajánlhatjuk a bilit, amikor már régebben pisilt, vagy tudjuk, hogy ilyenkor szokott kakilni. Ha már van egy sikerélmény, akkor érti, hogy mit szeretnénk, lehet ezt kérni tőle.

Sok gyerek, amikor érzi, hogy valami van a popsiján, kényelmesen elengedi a pisit, de ha csupasz a popsi, esetleg van már egy-két olyan tapasztalat, hogy lecsurgott a lába szárán, akkor hamarabb ráérez, mit tegyen ilyenkor. Ezért érdemes, amikor szép az idő, alulról csupaszon lennie a gyereknek. Elővenni a bilit, jól elérhető helyre tenni, elővenni a felmosórongyot, mert eleinte valószínűleg több tócsa is keletkezik erre-arra, és némi terelgetéssel türelmesen várni.

Nyáron, a melegben ideális körülmények vannak, a gyerekünk miatt sem kell aggódnunk, hogy megfázik csupasz popsival, vagy nedvesen, és a teraszon, vagy a kertben is kisebb probléma a takarítás.

Dicséretnél érdemes arra fókuszálni, hogy ő már milyen nagylány/nagyfiú, ezt is egyedül csinálja, vagy úgy, mint a nagyok, nem pedig a mi örömünkre. Kiemelhetjük, hogy milyen jó neki, ha így csinálja, nem kell pelenka.

Van olyan is, mikor egy kisgyerek kakilni nem szeret bilibe. Visszatartja, és pelenkát kér, azt valahogy biztonságosabbnak érzi. Érdemes tudni, hogy ez is szobatisztaság, hiszen visszatartja és szól. Aztán a pelenkába tudatosan kiereszti. Adjunk neki egy kis türelmet, hogy el tudja engedni a pelenka biztonságát, ki fogja nőni. A lényeg megtörtént ebben az esetben is, a helyszín majd változik.

Az éjszakai szobatisztaság valamivel később alakul ki.

Ez általában a gyakorlattal, a visszatartás képességének erősödésével magától kialakul. Mikor már rendszeresen száraz a pelenka reggel, akkor megbeszélhetjük a gyerekkel, hogy elhagyjuk éjszakára is.

Az éjszakai szobatisztaság elérését is lehet segíteni, ha problémák adódnak vele, vagy túl hosszúra nyúlik, ha olyan visszajelzéseket kapok, hogy van rá igény, erről is fogok írni.

Fotó: pixabay

Szobatisztaság: Mikor érdemes bilire szoktatni?

A bilire szoktatásról, a megfelelő korról és módszerekről sok tévhit kering. Sajnos ezek között  kifejezetten károsak is szerepelnek. Több “csupán” élettanilag és pszichológiailag megalapozatlan és stresszt okoz a család minden tagjának.

Elsőként érdemes belátni, hogy míg normál időben megtörténik a szobatisztaság, addig semmi jelentősége, hogy másfél vagy két és fél évesen sikerült elérni. A gyerekek nagyon különböző ütemben fejlődnek, felesleges az összehasonlítás. Mire iskolába mennek, ez már nem lesz kérdés, semmi jelentősége. Szerencsés, ha már most sincs neki különösen nagy, amikor aktuális.

Először is: mi a szobatisztaság?

Az, amikor a gyermek már maga kéri a bilit, vagy indul a wc-re, és kicsit vissza is tudja tartani, ha olyanok a körülmények, hogy várni kell.

Nem pedig az, mikor jó időpontban tesszük a gyerek alá a bilit és lényegében véletlenül abba megy. Ilyenkor egy olyan eseménynek örülünk látványosan, amit nem ő irányít, nem az ő teljesítménye, tőle független, hogy pont oda pottyant, így akár a kiszolgáltatottság érzését is növelhetjük. Hogy nincs ráhatása, hogy elégedettek legyünk vele. Vagy akár nem is érti az egészet.

Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy elkezdődhessen a valódi szobatisztaság?

  • képessé kell válnia megérezni az ingert, belátni a következményét
  • képessé kell válnia a záróizmok akaratlagos szabályozására (visszatartás, megfelelő helyen tudatos elengedés)
  • az értelmi fejlődésben ott kell tartania, hogy megértse egy egyszerű magyarázat alapján, pontosan mit várunk tőle

Ezek a képességek fokozatosan alakulnak ki, de minden kritérium egyszerre leghamarabb másfél-két éves korra érik be. Ekkortól érti is a gyerek, hogy mit kellene csinálnia, és képes is megtenni ezt.

Már ez előtt a kor előtt is észrevehetjük ezeknek a képességeknek az érését, bizonyos részeinek megjelenését hullámokban. Elő lehet készíteni a majdani sikeres bilire szokást egészen pici apróságokkal.

Ezekről a “hangolódó” praktikákról, és a bilire szoktatás hogyanjáról olvashatsz a következő bejegyzésemben.

Fotó: pixabay