Csúfolódás
Tegnap a kisfiam ezzel jött haza az iskolából:
“Anya, én nagyon szeretem Csabiékat, de ma nagyon haragudtam rájuk, mert annyira csúfolták Balázst, hogy szegény majdnem sírt.
Nem tudtam, mit csináljak, hogyan segíthetnék Balázsnak. Ők mindannyian a legjobb barátaim, annyira rossz, mikor ilyet csinálnak!”
Nagyon örültem és büszke voltam,
hogy nem ment bele a csúfolódásba,
hogy így meg tudja fogalmazni az érzéseit,
hogy megoldást keres és tudja, hogy hozzám fordulhat a gondjaival.
Komolyan elbeszélgettünk a különbözőségeinkről, az értékeinkről és a csúfolódás működéséről és dinamikájáról.
Közben mélyebben megismerhettem, ő hogyan gondolkodik, hogyan kezeli az iskolai helyzeteket. Elmeséltem, hogy én is átéltem ilyesmit gyerekként. Ennek hatására egészen megnyílt és elmondta, őt hogyan csúfolták régebben és mit kezdett ezzel.
Még szituációs játékot is játszottunk, nagy nevetgélve.
A beszélgetésünk során láthattam, hogy bár gyakran borzasztóan önfejű és látszólag nem hallgat ránk, vagy éppen felidegesít, nagyon szépen alakul a belső értékrendje.
Megerősítettem abban, hogy hozzám bármilyen problémájával fordulhat.
Mindkettőnknek nagyon sokat adott ez a beszélgetés. Ezer felületen kapcsolódtunk, intenzív figyelem, együttgondolkodás volt. És a nagyovis huginak is voltak tapasztalatai, meglátásai a témához.
Érdemes a felmerülő kommunikációs problémákról beszélgetni a gyerekekkel.
Sokkal több mindent megértenek, mint gondolnánk! Bizonyos dolgokra nagyszerűen rálátnak, segít nekik, ha kimondhatják, megerősítést, vagy új szempontokat kapnak.
Ráadásul ahogy nőnek, egyre több helyzetet oldanak meg önállóan. Remek védőháló az, ha biztosak lehetnek benne, hogy bármilyen problémájukat, kérdésüket őszintén megbeszélhetik velünk.
A te gyereked is került már hasonló helyzetbe?
Ti szoktatok komoly kérdésekről beszélgetni hétköznapi példák segítségével?
Fotó: pixabay
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!