Te szoktad csikizni a gyereked?

A szakértői csoportban felmerült ma a csikizés téma.

És vannak esetleg emlékeid gyerekkorodból, mikor téged csikiztek?

Nekem vannak rossz emlékeim gyerekkoromból, amikor már fájt a nevetés, de közben nem tudtam szólni, vagy vicces tiltakozásnak vették.

Már viszonylag kis csikizést is kontrollvesztésnek éltem meg.

És ma már szerencsére a szakértők is felhívják a figyelmet ezekre a szempontokra.

Ezért ide is hoztam a válaszomat. 🙂

Jó mókának találjuk a csikizést, mert édesek a gyerekek, ahogy kacagnak, ráadásul ehhez szoktunk, velünk is csinálták, de én óvatosságra intek mindenkit ezzel kapcsolatban.

A nevetés ilyenkor reflexes reakció, független a jókedvtől. A gyerekek ilyenkor nem igazán tudják szabályozni, meddig jó, ezért nagyon kiszolgáltatottá teheti őket.

Ugyan testi kapcsolódás, de sokkal több odaforduló figyelem lehet egy simogatásban, ölelgetésben, masszírozásban, bújásban, vagy akár egy kiadós (gyerek irányította) birkózásban is.

Együtt mókázni jó, de érdemesebb olyan módon megnevettetni a gyerekeket, ami valódi jókedvből, örömből fakad és nem egy akaratlan, automatikus reakció.

Olyannal, aminek a kiváltásában ő is részt vesz.

Fotó: pixabay