Mikor és hogyan vezessük be a mesélést a babánk életébe?

Ösztönösen, már az első napoktól beszélünk a babánkhoz. Jó, ha mindig mondjuk neki, mi történik éppen, mit csinálunk vele. Így, hogy közvetlenül akkor hallja a szavakat, kifejezéseket, amikor történnek, hamar megérti a szokásos események, tárgyak nevét.

Szívesen figyelik a babák a beszédünket, megnyugtatja őket a hangunk. Emellett így teljesen természetes módon, folyamatosan egyre jobban érti a babánk a beszédet. Néhány hónap múltán észrevehetjük, hogy időnként már “válaszol”, biztosan érti, amit mondunk. Például, amikor mondjuk, hogy mindjárt jön apa, az ajtó felé néz, vagy ha az evést említjük, elkezdi nyalogatni a száját, tehát megérti, miről beszélünk.

Egyszerű történetek

Nagyon egyszerű, hétköznapi kis történeteket (pl mit csinál apa/mama most a munkahelyen, tesó az oviban, vagy a plüss kutyus odamegy a plüss elefánthoz és beszélgetnek, vagy együtt sétálni mennek) egészen korán, amint odafigyel rá, érdekli őt, lehet mondani neki, naponta többször, amikor úgy alakul.
Ez lehet örömteli közös időtöltés, aminek során “mellesleg” fejlődik a szókincse, kommunikációs készségei. Megfigyeli, egyre nagyobb részét érti is, be is szállhat a történet alakításába.

Este elmesélhetitek, ami aznap veletek történt, röviden a legérdekesebb dolgokat, így érzelmileg is lezárjátok a napot, és megtanulja, hogyan fejezitek ki szavakkal azokat a dolgokat, amik vele történtek, tehát a legvalószínűbb, hogy meg is érti. (Mi gyakran úgy meséltük, hogy pl egy cicának a történetét meséltük, akivel olyan események történtek, mint aznap velünk.)

A kemény lapos babakönyvek

Egészen pici korban, szintén onnantól, hogy felkelti a figyelmét, elő lehet venni a kemény lapos babakönyveket, állatokkal, egyszerű ábrákkal, esetleg mondókákkal, ezeket is egészen korán szeretik a gyerekek, megnevezni közösen a képeken látottakat, mint ahogy a mutogatós dalokat (Csip-csip csóka, Nyuszi fülét hegyezi, stb) is örömmel hallgatják, aztán éneklik, mutatják.. A lapozgatástól ügyesedik a kezük is.

Gyakran tárgyként is ismerkednek a könyvekkel, próbálgatják a lapozást, vagy éppen építkeznek belőlük. Ezekkel a játékokkal megtapasztalják a könyvek tulajdonságait és a könyvhasználat alapvető kulturális szokásait is elsajátítják.

A gyerekek nagyon különbözőek lehetnek

A gyerekek érdeklődése ilyen pici korban még nagyon különböző, sok mindentől függ, ilyen például a vérmérséklete, az aktuális érdeklődése, hogy melyik terület fejlődik épp dinamikusabban, a beszédértése, a kapcsolati igénye. Ezért felesleges őket összehasonlítani, vagy hosszútávú következtetéseket levonni abból, hogy milyen tevékenységeket szeret egy néhány éves kisgyerek.

Van olyan egy éves, aki egy óráig is örömmel hallgat mesét, vagy hozza a könyvet, és kéri a mesét, figyelmesen hallgat. De teljesen “normális” az a két éves is, aki nem tud megülni, a könyvet kiveszi a kezünkből és maga lapozgatja, nem tudja végigvárni, amíg elolvassuk, ami arra az oldalra van írva. (Ilyenkor nézegessük a képeket, meséljünk közösen azokról.) Esetleg házikót épít a kemény könyvekből, a történet nem annyira köti le. 🙂

Ahogy a fent leírtakat alkalmazod, látni fogod, hogy a te gyereked mit szeret legjobban, mennyit ért, és mennyire vesz részt ezekben a tevékenységekben aktívan, vagy marad inkább a megfigyelésnél.
Ennek megfelelően tudod a későbbiekben alakítani a mesés tevékenységek választását.

Ha sokat beszélgettek, elmesélitek közösen apának, nagymamának, mi történt veletek aznap, hétvégén, vagy egy kiránduláson, akkor biztosan bővül gyermeked szókincse, fejlődik a beszédértés, és idővel fogékony lesz a hosszabb történetekre is.