Hogyan érjek meg arra, hogy el tudjam engedni bölcsibe/oviba?

Sokszor tanácsolják, hogy meg kell érni az anyának is arra, hogy el tudja engedni a gyermekét bölcsődébe, óvodába.

De hogyan? Mit tudsz tenni ennek érdekében?

Első körben magadban nézd meg, hogy mi okozza az ellenérzést.

  • maga az elválás, hogy most kicsit eltávolodtok egymástól (fizikailag)
  • aggódás
  • rossz saját élmények, emlékek
  • más

Ha az elválás okozza a rossz érzéseidet, akkor azt javaslom, gondold végig, hogy mennyi muníciót kapott tőled a gyereked, amivel most tesz egy lépést a világ felé. Egyre ügyesebb, okosabb, önállóbb, és ezt büszkén nézheted, hiszen a batyujában azokkal a dolgokkal indul, amiket tőled kapott. Emellett továbbra is te maradsz neki a legfontosabb, és ő neked. A kapcsolatotok e tekintetben nem változik.

Már elég nagy, máshonnan is be tud fogadni kapcsolatokat, hatásokat, ezek is alakítani fogják őt, miközben te tovább egyengeted az útját. Meg lesz a maga kis élete a bölcsiben, oviban, amit megoszt majd veled, a te véleményed, támogatásod lesz továbbra is még jó darabig a legfontosabb. Büszkén figyelheted, ahogy nyílik, ha a támogatásoddal készen áll erre, akkor szuper munkát végeztél.
Ez a fejlődés, ez történik éppen.

 

Ha aggódsz érte, az egy összetettebb kérdés, a bejegyzés keretében röviden annyit tudok írni, remélem, sikerül átadnom röviden a lényeget, hogy ha vannak konkrét dolgok, ami miatt aggódsz, azt járd körbe, beszéld meg az óvónőkkel, hogy megnyugodhass. Nagyon sok helyzettel találkoztak már, rengeteg megoldás van a tarsolyukban.

Ha általános az aggódásod és sokszor visszatér, akkor vegyél néhány nagy levegőt, lassan fújd ki, és kezdj el a gyerekedre és erre a helyzetre szeretettel és bizalommal (hogy minden jól fog sikerülni) nézni. Ha jönne az aggódás, küldj neki szeretetet a szívedből.

Gondolhatsz arra is, hogy eddig szeretettel nevelted, ő egy kedves gyerek, és szakemberek vigyáznak rá, a korosztálya számára érdekes tevékenységekkel várják minden nap, jó ott neki. Délután pedig megszeretgetitek egymást.

 

Ha saját negatív élményeid szorongatnak, akkor is meg tudod tenni, hogy a konkrétumoknak, ami neked a rossz élményt okozta, utánakérdezel, pl hogy mit tesznek az óvónők ilyen esetben. Ha megnyugtató választ kapsz, remélhetőleg megnyugszol.

Ha más a probléma okozója, akkor is nézd meg, milyen részleteknek tudsz úgy utánakérdezni, hogy számodra megnyugtató legyen.

Az is előfordulhat, hogy magadat érzed rossznak, amiért másra hagyod a gyermeked. Bűntudatot érzel, amiért “elhagyod”. Ennek az érzésnek az intenzitása nagy eltéréseket mutathat, néha alig észrevehető, de előfordul egészen kétségbeejtően erős bűntudat is.

Ezek az érzések tudattalanul irányítják a gondolatainkat, ritkán látunk rá a gyökerükre tudatosan, családi, társadalmi minták rögzülései, amik miatt szerepkonfliktusokat élünk meg.
Ezeket az érzéseket logikus érvekkel nem tudjuk elnyomni, vissza-vissza térnek. Úgy tudunk túl lenni rajtuk, ha ránézünk ezekre a mélyből mozgató motívumokra, és átírjuk ezeket.

 

A felsorolt problémát okozó lehetőségekre első körben magadban nézz rá, gondold át, melyek jelenthetnek gondot Nálad is, mennyire zavaróak, gyakoriak.
Előfordul, hogy az ilyen megakadásokat nem tudjuk önállóan kibogozni, vagy túl lépni rajtuk, szükség lehet külső segítségre, aki kívülről látja a problémát.

Ha úgy érzed, szükséged lenne rá, nyugodtan keress meg, szívesen segítek. Elérhetőségeimet ide kattintva találod.

Vagy csatlakozz a hamarosan induló online Beszoktatás tréningemhez, ahol ehhez is adok segítséget.

Ha magadban rendbe teszed a bölcsibe/oviba lépéssel kapcsolatos rossz érzéseket, megtalálod a kényelmes szerepedet ebben az időszakban is, akkor sokkal nagyobb biztonságot tudsz nyújtani a gyermekednek, ebben a számára kihívásokkal teli időszakban.

1 válasz

Trackbacks & Pingbacks

  1. […] Ez nem mindig könnyű, hogy nyugodt és bizakodó maradj, írtam is erről egy külön cikket, hogy hogyan érhetünk meg mi magunk arra, hogy elengedjük a gyermekünket. […]

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük