Főiskola karanténban #karanténnapló 2. rész

Pénteken főiskolai napom lett volna, és bár én nem vagyok karanténban, mégsem tudok kimozdulni, mert hiába nem beteg és nem kell ápolni a kis karanténost, óvodáskorú gyereket nem hagyhatok itthon egyedül.

Ezért gyors újratervezés, főiskolával egyeztetés…

Tiszta szerencse, hogy a főiskola profi és emberséges, úgyis van mindig néhány online résztvevő, mehetek én is, de ezzel két tárgyból is kimaxolom az online részvételi lehetőséget, ezért vagy pótolom majd élőben másik csoporthoz csatlakozva, vagy nem hiányozhatok többet, hogy meglegyen a félévem.

Ígyhát kitelepültem a négyévessel a konyhaasztaltra és az volt a terv, rajzolunk, festünk, gyurmázunk közben.

Bónusz, a férjem munkahelye megkérte a férjemet, hogy maradjon itthon és homeoffice további utasításig, ígyhát csendben is kellett tartanom, hogy ő tudjon dolgozni.

Izgalmasan alakult a nap,

szerencsére most kevesebb óránk volt, 8:30-17:40-ig nyomtuk. A csoporttársaim végig kivetítve láttak, a rajtam fetrengő elég hamar vadul unatkozó négyévessel, aki (kamerán kívül) narancssárga gyurmából műkörmöket rakott rám 🤣🤭 egy vállamra terített takaró alatt bújócskázott az ölemben, 500 kifestőt rajzoltatott velem és úgy általában igényelte a figyelmem.

Keményen elfáradtam a végére, mert közben én aktívan részt vettem az órákon és korrekt jegyzetem is készült. Gyermekecském szerintem csak akkor nem beszél, ha alszik (de néha még akkor is). Konkrétan a rajzolást is megállás nélkül kommentálja.

Tiszta szerencse, hogy nem akart látszani (általában), mert különben az összes megszólalásomnál nyomatta volna a sódert. 🙈

Nem véletlen mondom, hogy a sulis napok nekem kikapcsolódás normál esetben.

Most jól egymásra csúszott a két világ. Volt alkalmam már tavasszal is kipróbálni a táv-főiskolát, de akkor a sulis napjaimban valamennyire a férjem is részt vett, úgy szerveztük előre. Most semmiféle felkészülési idő nem volt, csak tűzoltás.

Egyébként fantasztikus eredmény, hogy online teljesíthettem a napot, nagyon hálás vagyok, plusz a végén azt mondták, hogy nem kell pluszban bemenni, pótolni, hanem elfogadják ezt el 100%-os részvételnek. Hát, teljesen aktívan résztvettem, miközben látták az egész nap rajtam fetrengő gyereket. 🙈😅

Szóval estére kettőig nem láttam, de a napot teljesítettem. 💪😅

Fotó: készül a pizza
(Mert sírás volt, hogy a szomszéd kis barátnőnek jobb a kiskonyhája, mert nála van pizza… Természetesen nem a pizzáról szólt a szomorkodás, de így áthidaltuk és elégedettség volt.)

 

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg a barátaiddal, ismerőseiddel is, beszélgessetek egy jót róla!

Örülök, hogy velem tartottál néhány gondolat erejéig!
Szeretettel ajánlom Neked a többi blogbejegyzésemet is! Térj be máskor is, sok érdekes gondolattal, gyereknevelési ötlettel, észrevétellel, és elgondolkodtató, szórakoztató írással várlak!

Kattints ide és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az újdonságokról és eseményekről!

Szeretettel várlak a Tegyük könnyebbé az anyaságot című facebook csoportomban, ahol támogató és biztonságos légkörben, ítélkezés nélkül beszélgetünk ilyen és hasonló kérdésekről, illetve bármiről, ami a mindennapjainkban felmerül. Az anyaságról – tabuk nélkül.

Az írásaimban érintett témákkal kapcsolatos kihívásokkal szembesülsz az életedben? Örömmel segítek ha kérdéseid vannak, vagy támogatlak az elakadásaidból kivezető úton és a gyereknevelésben hiteles, ezáltal magabiztos önmagad megtalálásában.

Megosztanád velem a gondolataid? Szeretettel várom üzeneted!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük